Ajtók nyílnak és csukódnakki-be jár valaki bennünkköltözködő mindennapokhórukkosa lett a lelkünk vigyázva visszük tükreinketa foncsor mégis megrepedszemünk körül rianásokfoltoznak bombatölcséreket mi megmaradt a néhány álomtollatlan nem röpülhet már sohatotyog a valóság fedélzeténakár Baudelaire albatrosza
Csak ülnek némán egymás mellett az ósdi ágyon, ( a szövet szakadásait kopott pokróc fedi ) az Idő bokázik arcukon – száz szarkalábon haláltáncot, mely napról – napra kedvüket szegi. Kis szatyor zöldség a lábuknál, csuták vödörben [… Tovább]
A nincsen titkok fegyvere a legveszélyesebb…))) Behegedtek a régi sebek, túl vagyunk néhány sorscsapáson. Nem kérdezzük, ki volt a hibás,kitől várjuk, hogy megbocsásson. Ajkunkon elült a harangszó,ég és a föld egybeolvadt.Szépítgetjük a kegyes időt,mint térdre hullott mát a holnap. Nem kell [… Tovább]
2016 ősze volt… A lány Maupassant-t olvasott, ez került a keze ügyébe, anyja fiókjában találta… hmm, talán leköti a figyelmemet — gondolta. Sétálni indult, pedig szeles napnak ígérkezett ez a mai. Sebaj, szvettere majd megvédi és a történet heve… Az [… Tovább]
Nekünk, magyaroknak, ha valaki kiejti a száján a szót, hogy „Trianon”, nemzetünk nagy tragédiája jut eszünkbe, és hangoztatjuk, ekkora igazságtalanság még nem ért nemzetet a történelem során. Vajon így van, vagy ez a mi jellegzetes önsajnálatunk? A fehér átok [… Tovább]
Túljutva anyáink emlőin, nyúlánk, tizenhat éves zsenik voltunk, egy ember ismeretében teljes, akiről úgy tudtuk, más mint a világ, és a világ sok szarral teljes – ítéletünk volt vissza és előre, tudásunk tökéletes, minden lényegtelen törölve, csak a lényeg [… Tovább]
Vágyaim a nyár dalára ringnak, de minden szólam halott áldozat; itt az ősz jár, rőt levelek hullnak, még hallom sírni a hullámokat… Ballagok a nyirkos avar-ágyon e sárgult elmúlásban, s köszönöm a tenger kékjét, mely már ködös álom, de [… Tovább]
