A nincsen titkok fegyvere a legveszélyesebb…)))
Behegedtek a régi sebek,
túl vagyunk néhány sorscsapáson.
Nem kérdezzük, ki volt a hibás,
kitől várjuk, hogy megbocsásson.
Ajkunkon elült a harangszó,
ég és a föld egybeolvadt.
Szépítgetjük a kegyes időt,
mint térdre hullott mát a holnap.
Nem kell több önvád, ne is kérdezd,
mért lett vége a varázslatnak.
Elhalt a zene, függöny lehullt
próféciáink elhallgattak.
Méltánytalan mentegetőznöd,
túl szép volt, amit tőled kaptam.
A nincsen titkok terhe nyomaszt
fegyverként. A bevallhatatlan.
A ki nem mondható kételyek.
Mily erő vonz hozzád még ma is
búvó holdként fel-felderengve.
Tudom, minden válasz már hamis.
Mégis elég, míg a csend felel
hozzám bújva, ugrásra készen,
hogy álmaink lángoló oltárán
Gyehenna tüze elemésszen.
