Vers

Arcvonások

  Az asztalon, ki tudja, honnét az ördögb?l, elhervadt rózsaszál – megfeketedett, de valamikor vörösen lüktet?, húsos szirmok, kiszáradt, önmaguk árnyává lett növényi sejtek kusza fonadéka – A virág száraz, formátlan ráncai között halvány arcvonások: Az tiéd. Az enyém.

Novella

Késő alkony

A fürdés után sétáltak még egy darabig a folyóparton, *   A fürdés után sétáltak még egy darabig a folyóparton, Klára félmeztelenül, mosolygott és észveszejtően szép volt. Valamit mondott is neki, valami nagyon fontosat, de a következő percben azután minden [… Tovább]

Vers

A Hold leányának

Ma is hajadba bújt üde illatod, és elpihen benne ártatlanul…     Ma is hajadba bújt üde illatod,és elpihen benne ártatlanul,megkerül a szél, majd visszafordul,hogy kiélvezze a pillanatot; a hosszú pillanatot, vagy akár percet,mikor puha tengerként hullámzik,csendesen suttogó vízesést játszik– [… Tovább]

Vers

Asszonyállatról álmodom

Álom volt   Egy menedékház szürke lépcsőjén ültél s én guggolva beszéltem egyre csak neked.Csendben hallgattál, s oly riadtnak tűntél,azt hiszem, féltél, még meglátnak veled. Páncél ujjak markolták épített hited,Te néztél, merev szemmel, asszonyul,míg a lányt kerestem, a lányt, ki [… Tovább]

Vers

Nem film

  Ott állok egy panelház el?tt. November vége, hajnali három… A város halott. Te is ott vagy, kilenc emelettel feljebb – megközelíthetetlen, forró, kék szférák között, egy tornádó örvényeinek magaslatán, hová nincs felfelé vezet? út… Kalapom a szemembe húzom, fekete [… Tovább]

Vers

Rejt?zködés

  Ott volt minden, amit létez?nek lehetett nevezni… El?ször maguktól forrtak össze egésszé a darabok, aztán mintha acéldrótok tartották volna ?ket össze, er?szakkal – bilincsek, léteket magukba fojtó, zöld huzalok. Ott álltunk, egymással szemben, ott voltunk teljes valónkban – valódi [… Tovább]

Vers

Valaki más

  Néhányszor még kitárulnak a fekete örvények, azok az ismeretlen, ki-tudja-mit is rejt? tárnák… Féltél t?lük, mégis, mintha ott érezted volna otthon magad. Persze nem, nem három dimenzióban, egy közigazgatásilag sehová sem tartozó helyen. A mutató azt mondja, kés?. Ez [… Tovább]

Egyéb

Világvége

A Jóisten, az Arkangyal és Gedeon Simon kártyázgattak a teraszon *     A Jóisten, az Arkangyal és Gedeon Simon kártyázgattak a teraszon, délutáni nyugodt hangulatban, mondhatnám szinte félálomban. Igazából tétje sem volt a partinak, belekezdtek, aztán lusták voltak befejezni, [… Tovább]

Vers

Gondolatok a spájzban

bes?rüsödött lélekkel vegetálni a létkör peremén csak a spájzban lehet – ahol nincs kompót – I.   a Láthatatlan konyhájában valahol levitál egy arche-szerencsekerék melyben Isten ujja kényszermatat és "kibicnek semmi sem drága" alapon húzza ki azt az id?kapszulát hol [… Tovább]

Novella

Társas magány

  Úgy gondolta, ez már tarthatatlan, más nő után kell nézni. Munkatársai mesélték, egész jól lehet az internet segítségével laza, de akár tartósabb kapcsolatot is létesíteni.      Sok-sok évi gyermekáldás nélküli házasságban megfásult agytekervényei nem igazán értették a modern világ [… Tovább]

Mese

KICSI KUTYA

    Kicsi kutya, nagy a hangja. Ami mozog, megugatja. Számlás, postás jönne ide ?már szalad eleibe.   Harciasan nekitámad Szorítja a diófának. Vérben forog pici szeme, Ez itt az ? területe!   Menjen innen minden ember! Látogató ide nem [… Tovább]

Vers

Sziámis

  Nem látom, hogy leszel-e még holnap… agresszív cip?sarkak csattognak fejünk felett egy nyelet egzotikus tengeriállat-hús veled – csak most    „gyere velem a lépcs? alá"   -naná, hogy megyek viszek neked levelet amit én írtam olyan sorokból raktam amit [… Tovább]

Vers

Kereslek

…szóban…fagyban… állandó várakozásban hajnali ébredésben esti imádságban… kereslek minden pillanatban minden percben kék szomorúságban bíbor vidámságban minden fényben gyermeteg kacajban gyengéd érintésben arcod mosolyában kezed melegében tested pórusában játékos hóhullásban – hogy magányomban végre rád találjak…    

Vers

Két karomban ringatva

  A torz nappalokat magadban hordoztad némán, zokogó csended elvetélt, mint bábbölcsőben haldokló lepkeszárny. ( Két karomban… ringatva… )   Testünkre nyújtózik a meztelen éj búvó ölelése, ránk zuhan a lomha vénhold sápadt fénye. Ruhátlan árnyunk lassan kúszik felfele.   [… Tovább]

Egyéb

Elbúcsúzom egy id?re!

    Kedves Toronylakók!   Szeretnék elbúcsúzni T?letek egy id?re. Pontosabban kb. 4 v. 5 hónapra. Nagyon fogtok hiányozni, de gondolom nem nagyon lesz módom netezni. Amint lehet?ségem lesz biztosan benézek majd! Nagyon megkedveltelek benneteket, a m?veiteken keresztül úgy érzem, [… Tovább]

Egyéb

Rendhagyó üdvözlet

  Rohanunk.   Te is, aki most ezeket a sorokat olvasod. Most még figyelsz… igaz, nem érted, mit akar ez a néhány bet? közvetíteni Neked, ezért még néhány percre leköti a figyelmed, de eközben hátul, az agyad leghátsó szegletében információk [… Tovább]

Egyéb

Csak egy éjjel

A kép Zsupkó László grafikusm?vész rajza     Ülünk a VIP teremben.   A kezünkben elegáns talpas poharak, valami portugál bort iszunk; a selyemmel borított asztalon gyertyafény és füstöl?k tömkelege – ennyi minimum kijár egy víájpínak – utóbbi kétségbeesett illatozással próbálja elnyomni [… Tovább]

Vers

Amicitia

A változásig ér a szemhatár. Búzahullámok közt a szőke táj óriás-lábnyomában elveszünk. Elvesztjük egymást. Botlunk. Felkelünk.     Ősszel ocsúként feszülünk a szélnek véletlen minták kárpitszőnyegén. Restelljük pőre feleslegességünk, míg bepólyálja magányunk a tél.     Kristályos csendben együtt álmodunk: [… Tovább]

Egyéb

Gézuka a mutáns sárkány

*   Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy sárkány család. Egy jókora barlangban éltek egy hatalmas erdő közepén, és ahogy illik hét feje volt a papának, a sárkánymamának pedig csak három, de a sárkánymamáknak mindig ennyi szokott lenni [… Tovább]

Vers

Apokrif sorok egy múzsától

I. Vajda Julianna ismeretlen levele Csokonaihoz   Kedves Vitéz! Köszönöm a hozzám írott verseit. Köszönöm, hogy szeretett. Bocsássa meg, hogy rímek nélkül írok, de hát nem lehet mindenki olyan bolond, hogy poétává lesz Magyarországon… Ne haragudjon, hogy nem vártam meg [… Tovább]

Elbeszélés

Este a konyhában 1951

Átdolgozva Matilka emlékei nyomán, aki baba korom óta ismert. Nemrég hunyt el. Drága dolog a petróleum. A boltba vitt az ember egy üveget és abba mérték pénzér´ Nagymama csak későn gyújtotta meg – az üvegcilindert leemelve – a lámpabelet, mikor [… Tovább]

Humor

Miért nem tudok írni?

*     Gondoltam, megírom a viszonyunkat Kickic-el és a kölykeivel. Viszony, amely miatt a szomszédaink egy kicsit bolondnak tartanak bennünket, mikor a körülöttünk sündörgő négy macskával elindulunk esti sétára. Igen ám, de hogyan írjam meg? Soha az életemben nem [… Tovább]

Vers

Mennyit?

 Mennyit kívánjak még nekünk? Csak annyit, míg együtt leszünk. Együtt látni gyümölcseink embersorsát, végignézni azt a csodát, hogy unokáink nagyra nőnek. És ha majd a nehéz napok, betegségek vagy bánatok mindkettőnket meggyötörnek, egymás keresztjét is vinni, és utolsó percünkig hinni [… Tovább]

Vers

Konokulok csendben

Konokulok csendben         szacsvaynak egy tollvonás volt    nekem ezeregy már b?nöm    kong bong zúgó terhe    a szívbe öntött harangszónak     kígyózik kötele    b?völ és hívogat    gyakran látom a hidak bogozta partokat    torony tövében    a fekete kend?k még mindig zokognak    lánc lánc mire vársz    hatvannégyet írtak pünkösd napja el?tt    lánc lánc mire vársz        az [… Tovább]

Vers

porcelánok közt

fáradt voltálés úgy törtél összehogy közben azt semvetted észrelila lett az égés a diófára egy varjú család költözöttcsak lüktetett bennedazaz ellenállhatatlan valamiés én olyan mélyre zuhantama konyha padlójánhogy csak a kezem látszott kimégis szeretni akartalakés annyira beléd égnihogy holnapraelviselhetetlenül fájjak. [… Tovább]

Vers

INVOKÁCIÓ

Hogy koszorú kerül – e fejemre, Vagy koszorú kerül – e helyemre, Hidd el, mindegy nekem. Most még szól énekem. Felbosszantottak a Párkák! S jöhetnek Noé bárkák, Hidd el, mindegy nekem. Most még szól énekem. RR. VA. KL! Noétól megmentve [… Tovább]