Hónap: 2007 november

  Az asztalon, ki tudja, honnét az ördögb?l, elhervadt rózsaszál – megfeketedett, de valamikor vörösen lüktet?, húsos szirmok, kiszáradt, önmaguk árnyává lett növényi sejtek kusza fonadéka – A virág száraz, formátlan ráncai között halvány arcvonások: Az tiéd. Az enyém.

Álom volt   Egy menedékház szürke lépcsőjén ültél s én guggolva beszéltem egyre csak neked.Csendben hallgattál, s oly riadtnak tűntél,azt hiszem, féltél, még meglátnak veled. Páncél ujjak markolták épített hited,Te néztél, merev szemmel, asszonyul,míg a lányt kerestem, a lányt, ki [… Tovább]

  Ott állok egy panelház el?tt. November vége, hajnali három… A város halott. Te is ott vagy, kilenc emelettel feljebb – megközelíthetetlen, forró, kék szférák között, egy tornádó örvényeinek magaslatán, hová nincs felfelé vezet? út… Kalapom a szemembe húzom, fekete [… Tovább]

  Ott volt minden, amit létez?nek lehetett nevezni… El?ször maguktól forrtak össze egésszé a darabok, aztán mintha acéldrótok tartották volna ?ket össze, er?szakkal – bilincsek, léteket magukba fojtó, zöld huzalok. Ott álltunk, egymással szemben, ott voltunk teljes valónkban – valódi [… Tovább]

  Néhányszor még kitárulnak a fekete örvények, azok az ismeretlen, ki-tudja-mit is rejt? tárnák… Féltél t?lük, mégis, mintha ott érezted volna otthon magad. Persze nem, nem három dimenzióban, egy közigazgatásilag sehová sem tartozó helyen. A mutató azt mondja, kés?. Ez [… Tovább]

bes?rüsödött lélekkel vegetálni a létkör peremén csak a spájzban lehet – ahol nincs kompót – I.   a Láthatatlan konyhájában valahol levitál egy arche-szerencsekerék melyben Isten ujja kényszermatat és "kibicnek semmi sem drága" alapon húzza ki azt az id?kapszulát hol [… Tovább]

  Nem látom, hogy leszel-e még holnap… agresszív cip?sarkak csattognak fejünk felett egy nyelet egzotikus tengeriállat-hús veled – csak most    „gyere velem a lépcs? alá"   -naná, hogy megyek viszek neked levelet amit én írtam olyan sorokból raktam amit [… Tovább]

…szóban…fagyban… állandó várakozásban hajnali ébredésben esti imádságban… kereslek minden pillanatban minden percben kék szomorúságban bíbor vidámságban minden fényben gyermeteg kacajban gyengéd érintésben arcod mosolyában kezed melegében tested pórusában játékos hóhullásban – hogy magányomban végre rád találjak…    

  A torz nappalokat magadban hordoztad némán, zokogó csended elvetélt, mint bábbölcsőben haldokló lepkeszárny. ( Két karomban… ringatva… )   Testünkre nyújtózik a meztelen éj búvó ölelése, ránk zuhan a lomha vénhold sápadt fénye. Ruhátlan árnyunk lassan kúszik felfele.   [… Tovább]

Mementó. Magyar és Angol nyelven.   Emléktábla valahol Délkelet-Ázsiában   Itt sikoltott tömör vízfalba a kislány az apokalipszis egyik lovasát meglátva kiáltását elnyelték a dübörgő hullámok s egy árva buborék se maradt meg utána   2005-01-07 Memorial plaque somewhere in [… Tovább]

A változásig ér a szemhatár. Búzahullámok közt a szőke táj óriás-lábnyomában elveszünk. Elvesztjük egymást. Botlunk. Felkelünk.     Ősszel ocsúként feszülünk a szélnek véletlen minták kárpitszőnyegén. Restelljük pőre feleslegességünk, míg bepólyálja magányunk a tél.     Kristályos csendben együtt álmodunk: [… Tovább]

I. Vajda Julianna ismeretlen levele Csokonaihoz   Kedves Vitéz! Köszönöm a hozzám írott verseit. Köszönöm, hogy szeretett. Bocsássa meg, hogy rímek nélkül írok, de hát nem lehet mindenki olyan bolond, hogy poétává lesz Magyarországon… Ne haragudjon, hogy nem vártam meg [… Tovább]

 Mennyit kívánjak még nekünk? Csak annyit, míg együtt leszünk. Együtt látni gyümölcseink embersorsát, végignézni azt a csodát, hogy unokáink nagyra nőnek. És ha majd a nehéz napok, betegségek vagy bánatok mindkettőnket meggyötörnek, egymás keresztjét is vinni, és utolsó percünkig hinni [… Tovább]

Konokulok csendben         szacsvaynak egy tollvonás volt    nekem ezeregy már b?nöm    kong bong zúgó terhe    a szívbe öntött harangszónak     kígyózik kötele    b?völ és hívogat    gyakran látom a hidak bogozta partokat    torony tövében    a fekete kend?k még mindig zokognak    lánc lánc mire vársz    hatvannégyet írtak pünkösd napja el?tt    lánc lánc mire vársz        az [… Tovább]

fáradt voltálés úgy törtél összehogy közben azt semvetted észrelila lett az égés a diófára egy varjú család költözöttcsak lüktetett bennedazaz ellenállhatatlan valamiés én olyan mélyre zuhantama konyha padlójánhogy csak a kezem látszott kimégis szeretni akartalakés annyira beléd égnihogy holnapraelviselhetetlenül fájjak. [… Tovább]

Hogy koszorú kerül – e fejemre, Vagy koszorú kerül – e helyemre, Hidd el, mindegy nekem. Most még szól énekem. Felbosszantottak a Párkák! S jöhetnek Noé bárkák, Hidd el, mindegy nekem. Most még szól énekem. RR. VA. KL! Noétól megmentve [… Tovább]