Véghelyi Balázs Szerző
Vezetéknév
Véghelyi
Keresztnév
Balázs
9 év Nincs Komment

Olyan vagyok, mint a gyerek:

úgy sírok és úgy nevetek,

úgy vágyom a biztonságra,

úgy tekintek a csodákra.

 

Néha középpontban állok,

vagy elbújok s nem találok,

ha éppen magányra vágyom…

Ábrándozok, csöndben játszom.

 

Szeretnék tudni, érteni,

ami fontos, azt védeni,

s attól, amit nem szeretek,

mintha nyúzna: úgy szenvedek.

 

Olyan vagyok, mint a gyerek:

negyvennyolcból nem engedek;

szelíd szóval, kedvességgel

beérem már negyvenhéttel.

________________________________________________________

Kedves Balázs!

Versed tele van toldalékrímekkel: állok, találok, vágyom, játszom, érteni, védeni, szeretek, szenvedek, engedek, kedvességgel, negyvenhéttel… Ezekkel f?oldalra nem kerülhet… Naplóba viszont ajánlhatom…

Üdv: Tibor

 

12 év 1 Komment

Áginak

 

 

hóvirág-mez?ben

jártunk és bel?lem

kihajt a vers mint a virág

hóvirág-mez?ben

 

kopasz fa ághegyén

rügyezett a remény

kinyílunk mint a levelek

kopasz fa ághegyén

 

vártak a tavaszra

hóvirág kopasz fa

lestük ?ket ahogy csendben

vártak a tavaszra

 

 

 

12 év 3 komment

Elvesznek bennünk az országutak.

Sorban elhagynak minket.

Sárba ragad a lábunk,

szemünk a távolt fürkészi,

keressük önmagunkat – önmagunkban.

De a kezünk még szabad.

Országutakat építhetünk vele,

s megtalálhatjuk önmagunkat –

valaki másban. 

1 év 1 Komment

 

 

Száll az id?, mint a labda.

Egyik nap jön másik napra.

Fenn az égen hol Hold, hol Nap.

Gyorsan lesz a mából holnap.

Ha én följutnék a Napra,

nem gondolnék a holnapra.

Ha a Holdra juthatnék fel,

éjjel lenne mindig, éjjel. 

1 év 2 komment

Sötét felh?k mögé bújt

az ?szi nap arca,

mintha nagy napszemüveg

volna éppen rajta.

 

De vajon miért kell e

napszemüveg neki,

ha ? a világosat

oly nagyon szereti?

 

Elfáradt a fény anyja,

a nyár is ellebeg,

s álmos arcát befedik

a hamu-fellegek.

 

Hamuszín? takaró

borít rá majd álmot,

abban alussza végig

a téli világot. 

12 év 1 Komment

Barna Erika Viktóriának, az álmodónak

 

 

 

 

Végtelenb?l végtelenbe,

el nem apadóan

domb tövében hömpölyög a

széles emberfolyam.

 

Fiatalok és öregek,

borúsak, vidámak:

éltet?i s elbukói

az örök világnak.

 

Arcát keresi mindegyik,

tömeg fölé – szárnyát,

s milliók közt az egyetlent:

keresi a párját.

 

Kihajt bennük, növekedik,

vet az id? s arat.

Megszólal egy hang felülr?l:

“Csak a díszlet marad.”

1 év 1 Komment

 

 

Esik az es?,

ázik a répa,

zöld haját az

es? mossa.

 

Mélyben gyökerezik,

földdel törülközik,

zöld haját ha es? mossa,

napsugárral szárítkozik. 

1 év 1 Komment

Volt egyszer egy jó királyfi.

Indult szerencsét próbálni.

 

Lelkében h?stettek égtek,

keresett egy feleséget,

 

próbákat készült kiállni…

(Nem hiába volt királyfi.)

 

Ballagott az országúton…

Elütötte egy kamion.

13 év Nincs Komment

I. Vajda Julianna ismeretlen levele Csokonaihoz

 

Kedves Vitéz! Köszönöm a hozzám írott verseit.

Köszönöm, hogy szeretett.

Bocsássa meg, hogy rímek nélkül írok,

de hát nem lehet mindenki olyan bolond,

hogy poétává lesz Magyarországon…

Ne haragudjon, hogy nem vártam meg Önt.

Bocsásson meg a csalfa reményért.

Bocsásson meg az elhervadt virágokért.

Nem illettünk egymáshoz, ezt Ön is jól tudja.

Keressen magának egy másik leányt,

aki viszonozza majd érzéseit.

Én is megpróbáltam, de nem tudtam.

Ég áldja!

Julianna

 

II. Lilla ismeretlen naplójából

 

Megírtam Mihálynak

Búcsúlevelemet,

Szavaim még fájnak

S t?lem idegenek.

Nézem azt a szepl?t,

Mir?l versét írta.

Ez jelenti már ?t…

Nincsen többé Lilla.

1 év Nincs Komment

Fa nélküli erd?k,

erd? nélküli fák. –

Szívekkel, mint szalonnával,

szélben leng az ág.

 

Fa nélküli erd?k,

erd? nélküli fák. –

Mint a karácsonyfa-gömbök,

fán függ a világ.

 

Fa nélküli erd?k,

erd? nélküli fák. –

Télen jön majd egy favágó,

minket is kivág.

 

Fa nélküli erd?k,

erd? nélküli fák. 

Véghelyi Balázs Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.