Ruder Jana : Mosolyoddal

 

 

Elcsipkézett harag marja torkomat

elhagyott, megfonnyadt tegnapok sarkaiban.

Hideg tapaszt gyűrt számra  az éj,

s a novemberi köd ölében

korhadnak a szavak.

Hatalmas kendőjét leteríti a tél,

elfedi hazug arcát a pinceszagú ősznek.

Bennem még eltitkolt mondatok időznek

lehajtott fejjel a csendre hallgatok .

Fáradtan dőlnek el a bátortalan pillanatok

Kezedért nyúlok

s nem találom…

Hiányodtól sírva ébred fel az álom.

Betokosodik a szenvedély

s a napokat is lassan számolni kell..

majd úgy megyek el

ahogy jöttem-

barátságtalan ködben,

egyedül, szótlan…

lelkembe betonozott mosolyoddal

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2007.11.27. @ 18:51 :: Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 103 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...