mert van az úgy hogy a merev érvek maguk alá gy?rnek és "Sóváran néztem a primitivek boldogságát s az egykönyv?eket" mikor minden csak volt egykedv? az id? is a képlet hogy "élni hagyni" már nem m?ködik és nincs logika [… Tovább]
szobrok sóvár szeme figyel elgáncsol egy vigyorgó k? magukhoz húznak a nedves falak éjfél van – vacsoraid? tátott száj a sötét ziháló testiségben párját felfaló pókszerelem csillagokkal kirakott csizmasarkam egy tikkadt tócsa szívébe merítem maradj a biztonságos távolban hol nem [… Tovább]
Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /12. rész/* Nekem hosszúnak tűnt az út. Éjjeli szálástól éjjeli szálásig, öböltől öbölig, szigettől szigetig haladva közeledtünk a sziklás Ake szigetéhez. Egyik-másik helyen szívesen fogadtak, asztalhoz ültettek. Újra hallani akarták a történteket, [… Tovább]
Szemtelen forgószelek kavarják fel, …( szemünkbe ) a százados port. Erejük hitét táplálja kimart sós könnyünk. Nem sejthetik …( mikromagányuk ) önnön korlátait, hisz’ ők is csak a novemberi, szeles esőkre várnak, hogy a folyóba mossa az iszapszagú [… Tovább]
Az éjszakák sorának közepén ciklus befejező verse I. Az előttem heverő út álmosan piheg. Padkáján félbetört, hervadó pipacs. Rozsdája rojtjai: eddigi életem. Ellobbant lángjain megrebben elárvult, fakó illata. A mezőn a távolban sárgán derengő, tántorgó részeg [… Tovább]
Kabátom alá bújt a reggel. Fázósan húztam össze magam.Kezemben cigaretta égett.Füstje ?sz hidegébe suhant. Vánszorgott a nem múló id?.Néztem a távolt, közeledsz-e?Szememben jelen lett a jöv?.Szívem vágyam filmjét pergette. A távolban felt?ntél végre.Néztem, jössz felém, mégis álltam.Mentem volna, nem tettem [… Tovább]
