Vers

Koccintás

Bort tölt nekünk, Leülünk egymással Szemben, látszólag egymásra figyelünk, pedig tulajdonképp már csak ?t látjuk egymás szemének kihunyó szikráiban is… Aztán poharat emelünk, annak rendje és módja szerint, ahogy az illem kék tintával belénk itatott, jelentésüres szabályai diktálnák, ha még [… Tovább]

Vers

Rekurzív

    Torz formák valahol a kék létezés és a smaragdzöld, üres síkok között. Egy kéz megint lecsap, bíbor illatok paradox kering?je, hívószavak, és a fekete kör visszatorkollik önmagába – megint ?, csak a díszlet, a forgatókönyv és a szereposztás [… Tovább]

Mese

Őszi alkonyok

Kertek bokrain, a nyargaló szél nyomán néhány cinke jár. Apró, éhes kismanó, egy eltévedt őszapó.   Fehér gömbökben, tavaszi vörösbegy dalt őriz a hóbogyó. Éji szállást keresnek cserfes, szürke verebek.   Tűztövis ringat feledett nyári fészket, sármány remeket. Csendes őszi [… Tovább]

Vers

Hóvirághajú lányok

  hóvirághajú lányok szürcsöltek a boldogság egéb?l de túl sós volt nekik kiköpték a ned?t félredobták a szalmaszálat hetet ráaludtak az évtizedek sorra mentek el hajuk ibolyaszín lett s átéltek sok vasfogú hajnalt   akkor visszavágytak a boldogság egéb?l szalmaszállal [… Tovább]

Fordítás

Ha akarod, maradok

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /13. rész/*     Elveszetten úsztunk a nyílt tengeren. Ameddig a szem elláthatott, sehol egy sziget, sehol egy szikla. A szélcsendben a vitorla bágyadtan lógott. A tenger mégis mozgásban volt, mint egy folyó sodort [… Tovább]

Vers

Keresgél?

  utaktalan úton kutatlak kereslek szeretném látni a szemedet sok hó hullt tegnap és ha megtalállak elnyeli majd süpped? lábnyomaink míg az éj sötét háta takar és elvarázsol a csönd                                                                                          1997. március 20.  

Fordítás

Sárgán világított a hold

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /12. rész – folytatás/*     Elhagytam szülőföldemet, és céltalanul haladtam előre. Valóban céltalanul? Eszembe ötlött a sziklás sziget, Ake lakóinak barátságos meghívása. Csöndre és pihenésre vágyva arrafelé vettem az irányt. Néhány napi út [… Tovább]

Vers

Félálomban

  komótosan elvonul az este vakon tapogatóznak a hajnali dalok félálomban villannak fel bennem a révületbe dermedt mozdulatok   észrevétlen jössz közelebb hozzám halott szavak zuhataga hull pilláimra fröcsköl a napfény s felizzik a reggel álnokul  

Mese

Szivárványszív

  Valahol, nagyon nagyon messze, keleten, egy hatalmas sárkány élt. Bizony nagyon öreg volt már, több száz éve lakott a tengerparton emelked? szikla barlangjában, melynek bejáratát gyönyör? vízesés takarta el az emberek szeme el?l. Utolsónak maradt itt sárkányok közül, és [… Tovább]