


Szememben fényül szemedet őrzöm, mosolyokból oldva lettünk a végtelen tér.

tücsökzenébe sodorja a messzi szél a harangkongást táncot járnak a bokrok a telihold fényében koccan a pohár a vén kerti asztalon fanyar ízekkel sápadt Királyleányka aranyló tüzet lobban mélyül az este magányba ölel a hegy tündér leánya csendképek szédült árnyak [… Tovább]

A zsebedben turkál, Vagy néhány száz lakója. Belőled élnek.

esti gágogás felel tücsökzenére, ezer, háromnak három jegenye a csordajárás mellett őrzik a tájat súlyos kőkereszt a kálvária dombon, hófehér mészkő

távoli hegyek ormán átjátszótornyok mai füstjelek

kopár hegyeken fut-szalad az út tova te egy helyben állsz

hallgat az erdő néha egy-egy madár szól lenyugszik a nap

Egy vörös vércse a ringó mező felett reggeli vadász

esős reggellel köszönt a mecseki táj emléked mossa

ködben ül a hegy a fák közt a csend szalad neked sincs szavad



