Szememben fényül
szemedet őrzöm,
mosolyokból oldva
lettünk a végtelen tér.
tücsökzenébe
sodorja a messzi szél
a harangkongást
táncot járnak a bokrok
a telihold fényében
koccan a pohár
a vén kerti asztalon
fanyar ízekkel
sápadt Királyleányka
aranyló tüzet lobban
mélyül az este
magányba ölel a hegy
tündér leánya
csendképek szédült árnyak
zuhanva kőbe zárnak
A zsebedben turkál,
Vagy néhány száz lakója.
Belőled élnek.
esti gágogás
felel tücsökzenére,
ezer, háromnak
három jegenye
a csordajárás mellett
őrzik a tájat
súlyos kőkereszt
a kálvária dombon,
hófehér mészkő
távoli hegyek
ormán átjátszótornyok
mai füstjelek
kopár hegyeken
fut-szalad az út tova
te egy helyben állsz
hallgat az erdő
néha egy-egy madár szól
lenyugszik a nap
Egy vörös vércse
a ringó mező felett
reggeli vadász
esős reggellel
köszönt a mecseki táj
emléked mossa
ködben ül a hegy
a fák közt a csend szalad
neked sincs szavad
