Szememben fényül szemedet őrzöm, mosolyokból oldva lettünk a végtelen tér.
tücsökzenébe sodorja a messzi szél a harangkongást táncot járnak a bokrok a telihold fényében koccan a pohár a vén kerti asztalon fanyar ízekkel sápadt Királyleányka aranyló tüzet lobban mélyül az este magányba ölel a hegy tündér leánya csendképek szédült árnyak [… Tovább]
A zsebedben turkál, Vagy néhány száz lakója. Belőled élnek.
esti gágogás felel tücsökzenére, ezer, háromnak három jegenye a csordajárás mellett őrzik a tájat súlyos kőkereszt a kálvária dombon, hófehér mészkő
távoli hegyek ormán átjátszótornyok mai füstjelek
kopár hegyeken fut-szalad az út tova te egy helyben állsz
hallgat az erdő néha egy-egy madár szól lenyugszik a nap
Egy vörös vércse a ringó mező felett reggeli vadász
esős reggellel köszönt a mecseki táj emléked mossa
ködben ül a hegy a fák közt a csend szalad neked sincs szavad
