Átmenet vagyunk – az érthetetlen s az egyszerűség határvonalán: kövek szélfútta homok-mandalán, festmény helye elképzelt keretben. Kamikáze, önmegdöntő rezsim – épít újra dolgavégezetlen: karó mered égbe önfeledten a semmiség azúros berkein. S ha hittel ösztön egyszer összeér, rögsorokon, [… Tovább]
Hát nem veszed észre, hogy ez az egész világ a te találmányod. Ezt minden jóravaló szellem tudja. H?vös volt a reggel. Igazi ?szi sárral és kásás hóval kevert latyakos hideg reggel. Olyan ez mintha egy marék, csúszós összetapadt döglött [… Tovább]
Az unokám kérésére írtam ezt a három részes mesét. Hunyd be szemed! Nyisd ki füled! Mesélek neked. Élt valahol egy nagyvárosban egy nagyon széplány, akit Krisztának hívtak és egy nagyon rendes, dolgos fiú. Az ? neve Tibi. [… Tovább]
… szív és óra… elkopott a szívem órám rég megállt megbénult a végtelen tánc… semmim sem maradt… ma megajándékoztam Magamat egy adag optiritmussal… megkóstolnám beleharapnék ízekre szaggatnám… … majd ma a jóga után veszek Magamnak egy új [… Tovább]
