Hónap: 2007 október

A f?cím barátom, Szente Ibolya leleménye     Brenner József   Itt nyugszik a GézaHogy melyik? A Csáth.Amikor bezizzent,Akkor mondott "csá!"-t.     Sírversek a Toldiból       A farkas sírverse   Én a farkas vagyok,Illetve csak voltam.Mert már [… Tovább]

    vékony karéj a hold mindenki mást lát benne szerelmesem szeme kacsint madárraj húz el felette   dagadozó töklámpás világol ki holt ma újra éber szerelmesem szeme kacsint fényl? ablak hangtalan zenével   kitelt id? sápadt keresztek izzadtságcseppé olvadt [… Tovább]

Álmodó fák a barnálló szőnyegen, sárgára őszülő rózsabokor:   Álmodó fák a barnálló szőnyegen, sárgára őszülő rózsabokor: régóta suttognak a növő temetőben. Új a sírokra rakott virágcsokor.   Lobbanó mécses az emlékek lángja, kis füstje száll a szürke ég felé. [… Tovább]

Szökött érzések kergették egymást  a fák között. A Hold értetlenül nézett alá  ezüst szemeivel, de nem találta a megfelel? stílust. A tér megfordult önmaga körül, a feledés rózsái egy pillanatra kinyíltak.

  Ott álltak aznap is, mint bármikor – Az állandóság smaragdzöld szobrai. Társalogtak egymással, megvitatták, Mennyi autó jár erre mostanában, S milyen rossz itt a leveg?… Nekik mondta el bánatát, Mint már annyiszor. Ã??k csak Álltak és néztek, ezer láthatatlan [… Tovább]

Egyszer mindennek vége, s mivégre? Tudom egyszer elsimulnak véglegaz id? hullámai mint sinusgörbeszaggatottan pittyeg? monitoron Tudom egyszer megsz?nsz nevetnihisz végtelennek t?n? boldogság nincsen és minden forrás elapad   Tudom egyszer minden fényképünkkifakul és sárgás-napette színea valónak csak halvány másolata   [… Tovább]

*     Tán tébolyult elme torz szüleménye  a lelkemben felsíró féllábú bohóc.  A pingált arcon csorgó fájdalom,  s a tükörképből vigyorgó martalóc.   Az őrültek táncát szaporán járom,  s lelkemben a bohóc nevetve sír,  mi hátra van, emelt fővel [… Tovább]

Szabad vagy. Mint a hegyek, ahogy a végtelenbe nyújtózva állnak, s közben csak nézik bölcsen, büszkén, ahogy öböllé csiholja őket a tenger zúgó, időtlen kohója.   Mint a rohanó idő, ahogy örökkön percről percre vállalja fel saját eljövő, s elmúló [… Tovább]

Sikoltó szelek kócolták a lelkem, az álmok könnyei arcomra dermedtek, a szavak néma hangokban lángoltak, ujjaim közül hamuként szétszóródtak zuhantam… Vakon tapogatózva fényt loptam az útra. feléd indultam… Levegő-örvény csendjében éreztem, hozzád végleg hazaért léptem.   Pőre lelkemmel, reszkető testemmel [… Tovább]

Rég láttam kedves arcodat,sosem látom már mosolyodatelmentél,itt hagytál,még csak el sem búcsúztál… Estefelé,mikor a szobámba lépek,rám lelnek még régi szép emlékeka képek a múltból életre kelnek,holdfényes éjszakán megélednek:fogod két kezem, simogatod arcom,tudom, mennyit jelentmosolyom, ha látod Most már nyugodt a [… Tovább]

Rohan a szarvas át az erd?n,  nyomában a vadász és  a sörétes puska. Mindhárom én vagyok, és cinikusan röhögök szembe  magammal, mikor a hajsza végén rituálisan végzek magammal. 

Vörös  körök örvénylenek át az éteren. Furcsa, bizarr,  kusza  fényvihar  söpör  keresztül  a szobán. Képlettelen  képletek és képtelen képek  villannak fel, s a falon otthagyja  fénybe öntött, torz  kéznyomát az  infrasugárba öltözött magány. 

    Két kéz egymásba fonódott,  Az ujjak drótja Egymás köré csavarodott. Az id? közéjük szorult, Nyaka köré ujj-ízületek Szorultak, lelkét kilehelte. Az izmokba görcs szorult, Az egymás körüli szorítás Egyre csak er?södött… Roppanás. A két kéz ott hevert Egymás [… Tovább]

kiféle – miféleszem és fülnélkülihaldokolni vágyóelsziszegett gondolathogy tudatom mérgeaz elkopott cip?talp-álmokkik hosszan és keményen taposnak. kifélék – mifélék vagytokvak reményen függ? hagyományokbefagyott könnyel elsiratottbástyát vesztett vágyak és ti szabadnak kikiáltott magányköztársaságok?! hiszen a királyotok már régen halott!   mondjátok meg [… Tovább]