Dobó Erzsébet Szerző
Vezetéknév
Dobó
Keresztnév
Erzsébet
6 év Nincs Komment

mikor az ég a földdel összeért
fűszeres mámorban
fürdött a táj
búcsúzott az esőkirály halkan  kopogtak a cseppek szelídült a szél 
szemedbe nézve csillagok hulltak a mélybe
 

8 év 12 komment

még nem értem mi ez ..

de érzem érintésed nyomát

hordom böröm alá bújt mosolyod

vörösen izzón kelt fel mellettem a nap

s rózsaszín felh?ket festett a szürke ég alatt

8 év 4 komment

 

 

ha tört lelkedben ütök tanyát,

tört lelkemtől még nem leszel egész,

csak egészen más mint én.

 

9 év 7 komment

 

 

 

hol tart benned az a nagy üresség,

nyughatatlan-e álmod,

sírva kelt-e hajnalod?

Fáj-e önként vállalt

számkivetettség,

míg b?nöd üldöz,

mint a démonok

vagy hanyag mosollyal

lépsz át a tegnapon?

A poklot rám testáltad,

könnyedén pihensz meg

a széttiport álmokon.

 

 

 

9 év 11 komment

A LEKTOR -nak

 

 

lángot gyújtok érted

ki bennem lángot gyújtottál

idegenség leple ölel át 

én nem ismertelek

de hangod elméd humorod

átragyogott a távolság falán

igen beszéltünk pazaroltad

a drága ig?d hogy megértsem

mi jó vagy nem

és ne tépjen szét itt a nép

védtél t?lük és gyilkos magamtól

és elhitetted velem van itt tehetség 

ösztönös tiszta szóból hogy áll össze az alkotás

hogy mondjam el mi bánt ma este

hiányzik tán a bíztatás meg az a két pofon 

és tartozom

még azt is tudom …

 

 

 

 

 

 

9 év 8 komment

az élethez nincs közöm

a halál is csak hiú ábránd

viszonylagos a nyugalom

megrekedtem 

a semmi határán

9 év 4 komment

 

 

Körbe zár a homály,

kúszó árnyak ölelnek.

Magányom többé nem

menedék, bezárt ajtóm

nem véd,  bennem élsz. 

Felsikolt az éjek 

vándora, hív 

újra , feledni vágyót…

Halálra várót!

Veszett álmok,

gyötr? élet,

hová t?ntek a szép

remények, láztól

reszket? édes éjek.

kattogva dübörög a sín

a súlyos kerekek alatt,

– halált ígérnek.

hangjuk hív,

könnyem hull most érted,

süvítve j? a megváltó.

 

 

 

 

 

9 év 11 komment

 

 

Ifjúságom úgy elpazaroltam,
tombolt, mint túláradt patak,
most állóvízként élek, és várom,
hogy elt?njek a szomjas föld alatt.

 

 

9 év 4 komment

 

Meghalnak a szavak,
most érzik, nem fontosak,
zizegve hullanak mellettem,
mint száradt, halott levél,
kit csizmával taposnak.

Porlik az értelem.

 

9 év 17 komment

 

 

 

Mikor már semmiben sem hittem 

tenyerére vett s maga mellé 

ültetett az Isten,

s láttam a világot

ahogy még él? nem látott,

szemét adta, hogy úgy nézzem.

Nem féltem, egész testemben fájt

az igazsága, – szabad akarat -,

ahogy az emberek embert bántanak.

Túl sokat láttam, és érzem kevés egyetlen lélek,

hogy megváltsa b?neit a világnak.

Hány fiú kell még, hány anya,

mikor jut el hozzájuk Isten szava …

Ne ölj!!

 

Dobó Erzsébet Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.