mikor az ég a földdel összeért fűszeres mámorban fürdött a táj búcsúzott az esőkirály halkan kopogtak a cseppek szelídült a szél szemedbe nézve csillagok hulltak a mélybe
még nem értem mi ez .. de érzem érintésed nyomát hordom böröm alá bújt mosolyod vörösen izzón kelt fel mellettem a nap s rózsaszín felh?ket festett a szürke ég alatt
ha tört lelkedben ütök tanyát, tört lelkemtől még nem leszel egész, csak egészen más mint én.
hol tart benned az a nagy üresség, nyughatatlan-e álmod, sírva kelt-e hajnalod? Fáj-e önként vállalt számkivetettség, míg b?nöd üldöz, mint a démonok vagy hanyag mosollyal lépsz át a tegnapon? A poklot rám testáltad, könnyedén pihensz meg a széttiport [… Tovább]
A LEKTOR -nak lángot gyújtok érted ki bennem lángot gyújtottál idegenség leple ölel át én nem ismertelek de hangod elméd humorod átragyogott a távolság falán igen beszéltünk pazaroltad a drága ig?d hogy megértsem mi jó vagy nem és [… Tovább]
az élethez nincs közöm a halál is csak hiú ábránd viszonylagos a nyugalom megrekedtem a semmi határán
Körbe zár a homály, kúszó árnyak ölelnek. Magányom többé nem menedék, bezárt ajtóm nem véd, bennem élsz. Felsikolt az éjek vándora, hív újra , feledni vágyót… Halálra várót! Veszett álmok, gyötr? élet, hová t?ntek a szép remények, láztól reszket? [… Tovább]
Ifjúságom úgy elpazaroltam,tombolt, mint túláradt patak,most állóvízként élek, és várom,hogy elt?njek a szomjas föld alatt.
Meghalnak a szavak,most érzik, nem fontosak,zizegve hullanak mellettem,mint száradt, halott levél,kit csizmával taposnak. Porlik az értelem.
Mikor már semmiben sem hittem tenyerére vett s maga mellé ültetett az Isten, s láttam a világot ahogy még él? nem látott, szemét adta, hogy úgy nézzem. Nem féltem, egész testemben fájt az igazsága, – szabad akarat [… Tovább]
