Körbe zár a homály,
kúszó árnyak ölelnek.
Magányom többé nem
menedék, bezárt ajtóm
nem véd, bennem élsz.
Felsikolt az éjek
vándora, hív
újra , feledni vágyót…
Halálra várót!
Veszett álmok,
gyötr? élet,
hová t?ntek a szép
remények, láztól
reszket? édes éjek.
kattogva dübörög a sín
a súlyos kerekek alatt,
– halált ígérnek.
hangjuk hív,
könnyem hull most érted,
süvítve j? a megváltó.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.27. @ 15:43 :: Dobó Erzsébet
