Adoma

Vár

Kinézek egy toronyszobának az ablakából. Keszken?s fehér ruhában, földet sepr? szoknyában. Az éjszaka neszében fürdenék, hangok hívnak – Te hol lehetsz?

Vers

Kései sirató…

feladom eladok mindent, amiben valaha hittem nincs tovább elég a csatából, asztalságból, melyre álltak  páran, hírviv? igazságtalan baráti árnyak, elég nem vagy itt velem, ölelésed odaadtad egy olyan hatalomnak mivel küzdenem nem lehet ha még egy másik n? volna, egy [… Tovább]

Vers

Elcsendesült a nyár

      Elcsendesült a nyár. Es?vel, széllel, lassú apátiával terhesek a hétköznapok. Váló, rozsdás levelek tördelik a tócsák tükreit. Nincsenek illúzióim. Láttam már ilyet.   Múlik. A tömbházak között vetk?z? ligetek. A részegek koszos üvegpoharából hörpölöm a jelent.   [… Tovább]

Vers

Oh, ne nézd…

Oh ne nézd, ne bámuld, — akárhogy is nézem ugyanazt „üzeni” mindkét szó — ne nézd/ne bámuld – szegény, éhez? szemem, mit e világ itt b?ven megterem. –  itt elakadtam — mit terem meg b?ven az e világ? Az éhez? [… Tovább]

Mese

Szegény kis útszéli

Illusztráció: Bánsági Vince – Nyári kert *       Forró nyári szél száguldott a kertek felett. Felkavarta a port, magával ragadva minden apróságot. Sodorta a kis magot is messze. Átemelte a kerítésen, röpítette a mezőkön át, aztán leejtette a [… Tovább]

Fordítás

John Keats: Ha félsz fog el…

John Keats 1795-1821. Shelley és Byron mellett az angol romantikus költészet legnagyobb alakja. Társaitól eltér?en nem adatott meg neki, hogy magasabb társadalmi szintre szülessék, komolyabb neveltetésben sem részesült. Amikor bátyja tüd?bajt kapott, maga ápolta, s elkapta testvérét?l a halálos kórt. [… Tovább]

Vers

Angyalok, anyák…

Fotó: Fotóház – bíborka Korán elhagyott a velem született, hogy értékelni tudjam ezt a földi életet. Különös jegyben jártam akkortájt, s az jelt adott nekem. Az angyalt – bárhogy is – örökké szeretni kell. Szeretni kell csecsemőkoromnak legszebb szárnyasát, hisz [… Tovább]

Vers

Fasirató

* Víz tükrén látom görcsös törzsed, levél se zizzen lombjaid alatt. Halottan állsz, a szél sem tör meg, ágaidon egy fészek se maradt.   Víz tükrét bámulod kihunyt szemeddel, itt állsz sudáran, gondnak-bajnak, nem fogsz fel semmit halott eszeddel, a [… Tovább]