dr Kocsi Katalin : Kései sirató…

feladom

eladok mindent, amiben valaha hittem

nincs tovább

elég a csatából, asztalságból, melyre álltak 

páran,

hírviv? igazságtalan baráti árnyak, elég

nem vagy itt velem,

ölelésed odaadtad egy olyan hatalomnak

mivel küzdenem nem lehet

ha még egy másik n? volna, egy másik

vágytemet? ribanc

de nem

ez a hatalom túln? rajtam,

eléget bennem minden emléket,

emlékét a csóknak, f?-rengeteget

ölel? árnyát a lombnak, combomban 

ível? akaratát a szónak, elég

mit teremtett bennem általad az isten?

minek ismertelek meg ha szeretni

id?m sincsen, nem hogy bilincsem rád

minek kitalált az ágyékrenget? vágy, te 

szolga? vagy úr? kinek mondjam

mekkora hatalom bennem a neved?

Istenem, mennyire szerettelek…

——————————–

Keser? énüzenet. A hozzá hasonlókat – akármilyen hiányosságai vannak is – általában elviszi hátán a keresetlenségük, s vers lesznek akkor is, ha az alkotó egyébként igen gyakrolatlan. 

A gondolatmenet nehezen (néhol sehogy nem) követhet?, ami a be-beékelt divatos sallangok miatt nem tudható be az elkeseredett ember természetes csapongásának, inkább hisztériás köpködés érzetét kelti, ami persze szintén nem tilos, de igen kevéssé líra. 

Összegezve: ezt a pár sort magadnak írtad, én, az olvasó, kulcslyukhoz kényszerítve érzem magam, néznem kell, ahogy vetkezel, nem tartva rendszert, a látóterembe tolsz egy-egy részletet, nem hagyva, hogy magam keressem azt, nem is látlak igazán, így nem tudlak szépnek látni. 

A József Attilás címválasztás pedig jelen esetben szinte szentségtörés. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.