Játék Zarathustra sakkal, avagy az ASA M?vészete AkAsa Tudom, bel?lem szólsz itt,ezekben a mágikusan gördül?szavakban, még, most – kitudjagyomlálni merre hív a holnap. Asa Hosszú verset szeretnénk,végtelen hosszúságút, sohavéget nem ér?t, bebarangolnibet?k rengetegét, ágrólágra, levelenként olvasnálak el,f?szálanként kibet?zném [… Tovább]
Felszisszentek a fák, szemembe por gyűlt, két búcsúzó csillagot láttam, mielőtt rám hajolt a sötét utcakép. Rohanás a semmibe. Nem kell a lámpák glóriája, sem a vízcseppekbe zárt torzult gömbvilág, hisz semmi nem kerek. Íveknek álcázott durva szegletek hasítják a húst [… Tovább]
lépjünk ki bel?le kézen foglak selyem arcot veszek gyermek pehely könnyed – most itt gondban vagyok — a könnyed a könny?re asszociál, vagy az ? könnyére? – mert, ha a könny?re asszociál, akkor így sok lesz bel?le — pehely / [… Tovább]
Tócsák hátán levelek, árboc nélküli bárkák. Múláson kacagnak a répanadrágos lánykák. Csak tizenhét évesek, utcán nevetve járnak. Arccal az élet felé, és háttal a halálnak.
Látni zöldbe keverve a dühödt feketét, ahogy alkonyatba vetk?zik az eleven id? arca. Látni táltos szelet kopasz dombok vállán, s ifjúságom nyakán hurkot vet a korasötét. Nem jön, akit látok álmom égi udvarán, csak a h?vös este liheg [… Tovább]
Fajtl Matilda – Jagos István Róbert: Szegény Mondtad – Rohadj meg! Egyszer biztos megfogok, és férgek nemes lakomájaként fogom végezni, amíg lelkem a pokol tornácán nászéjszakát jár. Tétova angyalok nézik szétesésem és tollakat dobnak elém. Suttogják – szegény.
Mondtad – Rohadj meg! Egyszer biztos meg fogok, és férgek nemes lakomájaként végzem majd, míg lelkem a pokol tornácán nászéjszakát jár. Tétova angyalok nézik szétesésem, és tollakat dobnak elém. Suttogják – szegény.
* Lágy eső kopogtat a testen, Kip-kop, kip-kop, halkan, csendben. Van-e ajtó, út, mi beléd vezet, Falon rés, egy ablak, mely enyém lehet? Hogy jut be a szív, Ha másban dobog, (?) Bemásznék hozzád, mondom, [… Tovább]
mintha megvívná üszkét büszke várnak magány-tanyámon patina-arcok gy?lnek-futnak mint antik lomok ölembe h?l az ?szi alkony repedt érzelmem mind romos ajtómon pattogzanak a zárak néha egy diszkrét tündér bekopog mintha megvívná üszkét büszke várnak nem bánja hogy hírem zománca megkopott [… Tovább]
Jöjj, ó, Bacchus, a vég közeleg, most csak te segíthetsz!Tombol a nyár, de hiába a vágy, ha a vizsgaid?szakKönyvek súlya alatt görnyeszti az ifju diákot;Éjt nappallá téve magol, szerelemre se futja. Jöjj, ó, Bacchus, tölts fel er?vel a nagy diadalra!Néhány [… Tovább]
