Nap: 2011.09.05.

aludni nógat az est de lelkem sürgetés halkan mondja valakit szeretsz   csukódó pillák elnyíló ajkak üdvözlete a fáradtságot megnyergelem  selyemsz?r? éj bomlik sörényes szóvirág röptet kiscsikóm álmod fonom írisz lágyék parazsából szenderülök szell?n körülötted

Versnek indult, szerelmesnek…     Izzik a parázs, táncolnak a lángok, én táplálom őket, de legbelül fázok. Karöltve járják körkörös táncukat, fel-fel lobbannak, gyászolják nászukat. Egy-egy fahasábban fellobban a remény, s mikor már elégtek megmarad az erény. Szeretem a tüzet [… Tovább]

*   kigombolt égőpiros blúzod kontrasztként öleli melleid dús halmát, arcodon vágy a szeretkezésre, mosolyodban a közeli percek pillanatképe, az ígéret, hogy rám fonódsz, tenyeredben kínálod melled felém, tekintetem éhes-mohón végigfut meztelen testeden, s megbújva combjaid tövében selymes pihéket simít [… Tovább]

Fotó: Fotóház – szatyor   Őszülni kezd az év, éghomlokáról maholnap félelem csöpög, remegni mégis rest e halni kész, a kert alatt egy kisvonat zötyög. Hamuszínű fellegekbe rikácsolástól hangosan fúródnak friss madárutak, elvándorolnak flörtjeink, talán a csókjaink is földre hullanak. [… Tovább]

Újra Pest, a szélesvásznú emlék, felújított film, s én – későn jött helyt kereső vendég, kapuk, hidak, fák, tornyok alatt, képzeletben ismét téged láttalak;   a vár feletti furcsa fellegen felismertem arcod,   galaktika szülte új alakodat, de harangzaj nyelte [… Tovább]

Oscar Wilde feltámadása magány-tanyámon patina-arcok gy?lnek-futnak mint antik lomok ölembe h?l az ?szi alkony hasadt érzelmem mind romos ajtómon pattogzanak a zárak néha egy diszkrét tündér bekopog mintha megvívná üszkét büszke várnak nem bánja hogy hírem zománca megkopott mint aki [… Tovább]

önfeledt vagyélet és halál ajtaja vagyokszent húr rezdülhetha angyal lélegzete megpihen rajtaválaszt a mindenkoricsendbelebújásnyi tárulkozós résalagútvisszük szemek fáklyalángjána morzsává köpültvajatkalácstérdhajtásokcipóhasúak óriások és törpék leszünk isten-tenyérbenmegmunkálva