végső órák kacsintásában is szavakat csitító kegy a csend hitet ad a poklokat bejártnak bízom csend által rend honol egyetlen porszem-apróságban magamat tanulom felejteni miközben a hold számlapján éjfélt jelez s bont közönyből tereket dimenziókat ágyat megőrölt bánat időurnából [… Tovább]
Mi nem véstük padba, sem fatörzsbe nevünk, nem áltattuk egymást szerelemmel, nem köt össze utód, vérvonal, de mindkettőnk nevét EGY kőbe írják egyszer, s összeporladunk majd ott lenn, boldogan.
* a kilencedikről minden oly fura a földig futó szocreál erkélyek sora mire az elsőre ér zárja a háromszöget és a fonnyadó leander leveleket bemossa a fák poros zöldjébe kilógó penészes dunyhákat szárít mindenütt a kosz és a rozsda ásít [… Tovább]
Töltények az orosz ruletthez. Csókról, szóról kopik a festék, furcsák – idegenek az esték. Én sem tudom, bennem mi lakna, melyik sürget?bb: a még, a már? Zsigerekb?l sajogsz – sajogtál. Rárakódsz szívre, érfalakra, éhségemben kérnék, hogy adjak. Borús [… Tovább]
Régvolt éjszakáim zamatát őrzöm önfeledten, ha ébreszt a hajnal. Búvó árnyak jajával nem vesződöm, széttört csendjeim ölében dal van. Elmentél, tested, mint a belém vésett félig kész kőszobrot itt hagytad rám a dermedtté lett jégcsap-érintések közt, s nekem mentőöv [… Tovább]
