Seres László : Megtisztulás

Régvolt éjszakáim zamatát őrzöm

 önfeledten, ha ébreszt a hajnal.

Búvó árnyak jajával nem vesződöm,

széttört csendjeim ölében dal van.

 

Elmentél, tested, mint a belém vésett

félig kész kőszobrot itt hagytad rám

a dermedtté lett jégcsap-érintések

közt, s nekem mentőöv a szívhalál,

 

ha álca, ami álomba ringat.

Be kell vallanod a titkaidat,

mit koloncként cipelsz, s ma is gátol…

 

Ha kihunyt benned a hit és remény,

 legalább magadhoz őszinte légy.

Megtisztul a szív önmagától.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.