Vers

Es?ben ébressz

    Csak hullt az es? a valóság peremén, s én állni vágytam a síkság közepén, dalban hallgatni a világot, zajban csábításod. Nézni a kék eget, elszálló madarat amit vércse követ, szirmokat dobni a térbe tó feszített közepébe, sárban tocsogni, [… Tovább]

Vers

Várlak

  Csókod tiszta volt, akár a szerelem, mint a tenyered, ahogy kóborolt a hátamon, ezen a kanapén, amiről eléd küldöm fel-felgyúló gondolataim.   Mintha egyre menne kezdet és vég, lusta századok vonultak szemhéjam mögött, míg ajkammal ünnepeltem minden ízed, és [… Tovább]

Vers

Hüpnosz

John William Waterhouse – Hüpnosz és Thanatosz   Amíg úgy érzem – vagy, én is vagyok addig – akár még közünk is lehetne egymáshoz – hazudnom ne kelljen, vagy szemedbe nézni; írni fogok inkább – annál igazabb nincs; csupa formaprobléma [… Tovább]

Vers

Majmolás…

Tényleg, így lemaradtam…?       Töklámpa ég, bekopognak, minden ” kedves, jó szomszédhoz”, aki nem ad csokit érte, legalább egy üveg sört hoz… Becsöngetnek, sokan teszik, új nekem e “Magyar ünnep”, más jár most az én eszemben, szeretteim és [… Tovább]

Elbeszélés

Intimitásokról, nyíltan

Anyám emlékére   B.-né, Lujza néni, gömbölyded alakja döcögve közeledett a Hajnal utca sarkán álló, nádfedeles házhoz. Bal kezéből áttette a jobba a kis batyut, amiben ugyancsak fontos holmik lapultak meg. Át ám, mert a pakk kendője minduntalan beleakadt a [… Tovább]

Vers

Mit ér?

    Fogyok. Lassan rám jön gyermeki halotti maszkom – az ötéves retteg?. Még ma paplan alatt, holnap tán leped? lesz szemfed?m. Hazudd majd, hogy ismertél. Hazudd: barátom voltál. Emelj szobrot nekem az út szélén vagy egy tónál, és megdics?ülsz. [… Tovább]

Egyéb

Emlékirat

Fotó: Fotóház – Boross András     Mama vak volt.   Gyakran mondogatta, hogy megenne egy kis sajtot. A nyugdíjából mindig nekem adta az aprót. Szinte ő nevelt fel. Mielőtt elveszítette a látását mindig mindenkit maximálisan kiszolgált a családunkban. Engem [… Tovább]

Egyéb

Babériában, babérok babérnak!

  Babériában, babérok babérnak! Köztudottan a babér nyelvet beszélik. Nem teljesen homogén a társadalom, de a kisebbségek jogait szerfelett figyelembe véve, azoknak engedélyezik a babér nyelven történő értekezést és a babér életforma követését, külsődlegességeinek betartását. Így az összes babériai kisebbség [… Tovább]

Vers

Novemberi rózsák

Saját fotó (mai)     Ősz rohan a kert fölött, lába nem ér földet, fönn az égi ágyban tollfelhők évődnek,   sárga pitypang virít lenn a makacs fűben, fehér rózsa bokra szirmaival megrakodva tavaszához hűtlen.   Rozsdásszárnyú levelek mint elhanyagolt [… Tovább]

Vers

Mire meghalok, megszépülök…

2007. márciusából…       Éles karcnyomok hasítanak, serken a vérem, fröccsen, piros leszel tőle, lemoshatatlanul. Lefittyedt bőrdarabok alól erős sugárban spriccel rád sósan, sírósan. Körmöd vagdos még, fájdalomtól alél testem, torkom visít haláldalomtól, de én már megyek, csönd lesz [… Tovább]

Vers

Elvesztettelek

Egy rég eltávozott barát emlékére     jajgató szél kába sírok írok- mikor megidézlek nézlek lapoz  tudatom atom vagy tán vagy még az sem egy fájó szánalom halom aki visszaint kit ha nézek szép emléket hint mint tömjént önként a [… Tovább]

Vers

keserűségeink

      tudom   mi a másé mi az enyém nem kérek feloldozást könnyebb lehetne súlyok a vállamon – károgó fekete varjak az összkép részei     idő   alaktalanná dagaszt volt csillagod lehúzza a sötétlő homály televény sár [… Tovább]

Vers

Mindszentekre

KövEk, h?lt EmlékEk,nEvEk,élEttElEn bEt?jElEk, EmlékEzni nEm itt lEhEt.él?k szívE mElybEn éltEk,holtak lElkE itt örök sok sok mécsEs  hozza ?ket vissza, libben? fényük,lelkük táncaüdvösségüket vigyázza. ————————————— Hihetetlen, hogy félreértettél, nem abban a sorban volt csak sok az “e”, odáig bezárólag szinte [… Tovább]

Vers

Erdőírtás

a lélek-fákat sorra kivágják   a lélek-erdő vacogva lengett, érzelmek vihara söpörte végig, a lélek-fák közt ott járt az erdész, komor jeleket pingált a fákra, ez is, meg az is vágásra érett, nem baj, hogy nem újul meg az erdő, [… Tovább]

Vers

tenyered melege

*   ahol az ibolyák nyílnak kék szemű árnyakkal táncol a fény fenyők gyantacsöppeket sírnak rekviemet zúg a viharos szél tépett szirmokban rebben a megőrző emlékezet kéz melegében simul keresztre porhüvelyek felett

Levél

Anyúúúúú…

* … Nem hallottad, hogy kiabálok? Sikítottam utánad, mint a fészkében magára hagyott fióka. „Segíts! Adj ennem! Add a tested melegét, anyaságod illatát! Add a szavaid, kedves hangod! Szép szálkás betűiddel írj nekem! Csak nekem! Adj a műveltségedből, beszélj hozzám [… Tovább]

Vers

Igéretek kútja

Szitaszövetté lelkem…       Puha lágy áramlás szell? bólogató hárs mely kezeit nyújtja- mindent fed? medd? vulkán pernye nem érint csak az izzást gyújtja- öled tüze közepén nyárs ritmusa véghez közelít pokolkapu mennyek múltja- eggyé olvad támolyog testem szerterágják [… Tovább]

Vers

Békanász

Még meg sem jelent a kép, csupán lágy hangok mozgatnak érfalat, akart tapintás, tömjénfüstölő légmagánya, akár a miénk is lehetne.   A rezdülés külön-külön, de lehet, épp egyszerre csap le, mikor álomnak dől kimondatlan vágy. A távolság magát, önmagán osztja [… Tovább]

Elbeszélés

Tornászemlékek

“…nekem szükségem van a fizikai tevékenységre…” *      Mint hajdani szertornász, szívesen tartózkodtam a tornaterem környékén, s ha úgy adódódott, egy-egy félórára-órára tornaruhára vetkőzve kipróbáltam, mire emlékeznek még az izmaim. Az eredmény bizony siralmas volt. Még a talajon hagyján, de [… Tovább]

Vers

Grace

  Biztosan fáradt vagy, s én messze vagyok. Gordiuszi csomó bomlik csillagokká. Éjfekete fájdalmak festik a végtelent. Mindegyik kezében csillan gyertya-mécs. Parázs-csókokból nő fény, holddá lesz. Lecsukod szemfedők szent tétovaságát. Búban kihajt a holnap.

Karcolat

Az utolsó út

..tovatűnő álomképek létem csendjén tovább lépek… *       Nagyon hideg volt az éjszaka. Kezem és arcom kékre fagyott. Fázom. Most az éhséget sem érzem. Jóllaknék egy csepp fénnyel és egy kis meleggel. A cipőm talpa már időtlen idők [… Tovább]

Novella

Fagyos szerelem

Mínusz húsz fok, nem a legideálisabb h?mérséklet egy alig tizenhat éves szerelmes párnak. Hosszas városbeli andalgás után, a fehér lovon ül? hercegnek tekintett ifjonc hazakísérte a leánykát a szül?i házhoz. A kapuban, amúgy nagykabátok által gátoltan igyekeztek egymással ismerkedni. Ez [… Tovább]

Vers

Akik már nincsenek – Halottak napja 2011

Az ?sz minden levélkönnyét elhullatta,kopáran állnak már a büszke fák,sírok közt ködöt görget a hajnal,de egyre több hanton fehérlik virág.Október vége busongó, könnyes évad,ilyenkor itt érezzük kedves holtjainkat,idézve mindent, mi már a múlt– szerelmet, mi csúful sírba hullt,szül?t, ki megtett [… Tovább]

Vers

Életfolyam

    Csöppnyi érként Láttam meg a napvilágot, Vidáman buggyanva fel Föld-Anyánk meleg öléb?l. Minden nap hajnalán Illatos harmatot gy?jtöttem, Ezzel tápláltam magam, És Isten akaratából Es?vízzel gyarapodott Alig létez?, gyönge kis testem. Megízleltem szül?földem els? titkait, Élvezettel éreztem, hogy [… Tovább]

Vers

Fájós dal

    K?be vertem térdem. Ki akarta? Én nem! (A k? nem is tudja, fáj – enyém az érdem.)   K? a k?, én meg én -: oszthatatlan h?ség. (Mindig utólagos a törvényszer?ség.)   Alkusz-koponyámban magyarázat már van, megleljük magunkat [… Tovább]

Vers

Ady Endre sírkövére

Rőzsedal, istenes intelem, értelem ejtene láncot?   Endre, a sírodon ott lebeg életed éj-komor árnya, Bús haza grófjai lejtenek ünnepi, újguru táncot, Érdeke hangjait, álmait elnyesi Tőkefi bárdja, Rőzsedal, istenes intelem, értelem ejtene láncot? Egy bajos ősrögön egyhaza-érzelem, érzed-e, majdan [… Tovább]