Sonkoly Éva : Pislákoló fény

szívemben…

 

 

Tétova léptekkel jött az ősz,  

soká nem időz…  

Ködbe burkolja a halott leveleket.  

Eres keze fázik,  

zsebéből gyertyát kotorász.  

Novemberi alkonyatkor  

tenyere óvja a kicsi lángot,  

sírok közt lépeget…  

 

Nyomában járok,  

viszek emlékeket.  

Szívemben pislákoló fény  

idézi gyermekkorom világát.  

Hideg az út…  

magányosan sír a kicsi láng.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"