Adoma

Maradtam volna még

…levél odaátról… Nem akartam én Janától elvenni a címet…- de belőlem is ez jött…:( * Emlékszel? Sütött a Nap. Kit érdekelt akkor az évszak. A krematórium füstje békésen szállt. Elköszönt egy lélek, bókolt bokor, virág. Feketében ácsorogtatok, lassan nőtt égig [… Tovább]

Vers

Hüpnosz

Az irányított álmoktól is félhetsz, megvalósul, ahogy várod; félszeg mégis: amint benne éledsz, nem ilyennek vártad, ismer?snek, mindazt amit szörnynek tudtál eddig, s össze- gy?jtve, ne részében féljed; éljed át, hisz azért gy?lnek itten: üldöznek, megölnének, temetnek; s mégis, ahogy [… Tovább]

Egyéb

Libelula

    – Nem fűrészelhetnek el! – ismételgette Libelula magában gépszerűen és ordító, feszült vonásokkal-, merev mutatóujjat szegezett az égre. Pityergett. – El fognak mégis fűrészelni, menekülnöm kell! Szürkéskék a délutáni Hold, imbolygó indigó felhők között. Előtte semmi, mögötte semmi, [… Tovább]

Vers

Emberb?rben

Kellesz neki…       Egy kígyó néz kifelé fekete résén, és én látom, amint bámul feléd, eléd csússzan nyálkás alakja, gaz hazugok rozzant házát lakja.   Villás nyelvével bánatarcodhoz ér, vér cseppen róla, megnyílik a tér, azért nyalogat, add [… Tovább]

Vers

Doboz vers

  Barna mondta: – Lépjél itatósra! Tinta nyomodban megsejt a csend. Régóta kérlel, parlagon, heverőn nyújtózkodik; ősz borotválkozik szemérmesen lapulevél könnyekben. Csak a fenyők nézik tovább, míg gyönyörben fehér telet ér a vágy.

Vers

Csak szeretlek…

Úgy írnék valami szépet, cseng?-bongó versikéket. Szívem dalát rímbe fonnám, karjaiddal átkarolnám, gyöngysort f?znék könnycseppekb?l, álomfátyolt emlékekb?l. Szél szárnyával elengedném, útját, célját nem kérdezném, eredetét sem kutatnám… Amim csak van néked adnám. Táncot járnék én a t?zzel. Ha nem kértél, [… Tovább]

vegyes

Színek télire

*   nyár végén azzal a titkolt gondossággal ahogy a ház elé kitett bőröndben azért van néhány meleg ruha a fakuló lombok alatt már jó előre ott a szalma sárgája a kökény kékje a fakérgek rozsdája az otthonossá váló utak [… Tovább]

Vers

Engedd

  Engedd, hogy kimondjam, bennem n? az érzés, ha nézel szemrehányóan, ott bent valami szakad és nyílik, tátong, mely elnyeli egész valómat, ne kérd, legyek magam, gondoljam azt, nincs aki van, nem engedlek, a beszívott lélegzet is téged simogat, az [… Tovább]

Apológia

Rekviem

1944, október 12…  Már a színház mögött ropogtak a szovjet fegyverek. A német és magyar csapatok visszavonulása, zavaros menekülésre emlékeztetett leginkább. Hja, csupán pár milliós volt az a sereg és a tiszt urak úgy döntöttek, ők életben maradnak, bármi áron [… Tovább]