Egyéb

A dal, ami

most születik az ujjam alatt, ami a kezem alatt, ami a fejem alatt – alattomos ez az egész, számon kérhető lesz rajtam, miért éppen ez lett, ami. Annyi minden más lehetne, szabadabb, ami tudja, mibe hal, még szabadabb: ami tudja, mér’ [… Tovább]

Adoma

Maholnap

Hol vagy szerelmem? T?z közelít csigolyákhoz, de nem éri, mint forró szél simogatja. Pontosan nem számolom, de közeleg a napja. Találkozunk. Mit tudtunk egymásról, jön és szembe ül velünk a tett. Olyan lassan engedjük át magunkon, hogy ne legyen rest [… Tovább]

Novella

Érkezés

Id?tálló a ruha, amit hordok. Bírja a szeszélyeim, tépel?désem, makacsságom. Nem lennék a helyében. Néha kinyújtom, néha összehúzom, van hogy lenyúzom. Szegény… Érintésedre vár, tudja – érkezel. Elindultál ma, még nem tudom mikor érkezel de valamit megtaláltam benned. Nevetést, örömet [… Tovább]

Vers

Viaszcsillag

      Csitítom cselekv? csendemet, elhagyott gondolat nyitja ki szememet fekete szilánkos éjszaka kövér teste, a városfényt ringatja. Az itt és a most között, a jelen a múlttal ütközött szakállas, öreg szavak hadai vágtatnak haza vallatni. Nincs érzelem, nincs [… Tovább]

Vers

Szegény Apám

Szegény Apám bányász múltját, megőrzi az emlékezet, az a kor, mikor fogantam, mára már csak emlék lehet. Kérges két kezével tette dolgát, mélyen a föld alatt, eszébe sem jutott volna, hogy munka nélkül mit kaphat… Így nőttem fel segély nélkül, [… Tovább]

Novella

Gőzöm sincs, na…

“Egy angyal vezet valamerre, hogy pontosan hová, azt nem tudhatom…”     Egy angyal vezet valamerre, hogy pontosan hová, azt nem tudhatom, nem az én hatáskörömbe tartozik. Minduntalan vitáznak őrangyalommal, néha parázsló szóáradatokat vágnak egymás fejéhez, lapátszámra. Nem tudják eldönteni, [… Tovább]

Vers

ReMeTe tanítványa lennél

Játék Zarathustra sakkal, avagy az ASA Művészete   AkAsa     Tudom, belőlem szólsz itt, ezekben a mágikusan gördülő szavakban, még, most – kitudja gyomlálni merre hív a holnap.     Asa     Hosszú verset szeretnék, végtelen hosszúságút, soha [… Tovább]

Adoma

Üljenek le!

groteszk – Üljenek le! Egyébként nem hiszek semmiben. Az igazságban pláne, az közmegállapodás, és mindig megszüli a maga kirekesztettjeit. – Igaz Korponai? Nem kell felállnia, üljön vissza szépen! A Valóság! – na, az igen! – az sem létezik. Csak érzékeljük, [… Tovább]

Vers

Hiányunkra raktunk

A kép saját m?. Stég. (Krétarajz)       Legendáink elfeledjük pénzmindenes utunk járva, s vagyunk, mit az éjben látunk: mindmegannyi csillagárva!   Tudjuk másként is lehetne. De ki kezdje? Annyi próba elbukott létünk harcában hosszú ezredévek óta.   A [… Tovább]

Vers

Hajnali halász

Fotó: Horváth Gábor   Dalt csitít a kőriság, sóhaját, a völgy felett, madársereg feszíti át. Lustán fordul lenn az ér az oldalára, ködcihája szennyes-szürkén hömpölyög.   Hídkorláton könyöklök, kalapom karimája tükörbe mártva, kelő Napunk várja. Arcom csak árnyék. Messze tűnök, [… Tovább]

Vers

Isten tenyerén

  Isten tenyerén élünk ketten, és én száz méterr?l meghallom a lépted, talán a szívem, ahogy a tiédre dobban, és ujjong, hogy itt vagy, és itt vagyok én is.   (Amit mondanék, álmodod nekem, ha nem vagyok, létezel helyettem, mi [… Tovább]

Vers

Papírdarabok

Nem köt le semmi. Nem szeretek semmit. Az egész világ rámátalkodott. Anyámtól – későn – szemüveget kaptam, ha régim törik, ez még egy darabban himbáljon fényt. De belevakulok ebbe a csóró, s gazdagvert világba, nekem nem futja ceruzámnál másra, lopott [… Tovább]

Vers

Pislákoló fény

szívemben…     Tétova léptekkel jött az ősz,   soká nem időz…   Ködbe burkolja a halott leveleket.   Eres keze fázik,   zsebéből gyertyát kotorász.   Novemberi alkonyatkor   tenyere óvja a kicsi lángot,   sírok közt lépeget…     Nyomában járok,   viszek emlékeket.   Szívemben pislákoló fény   [… Tovább]

Vers

F?szál

  Szürke szobában egyedül, Sötétségbe burkolózva várok. Várom, hogy megtaláljon az az Egy, kiért érdemes meghalni. Várom a halált, várok rád.   F?szál vagy szívemnek börtönében, reményt adsz mindennek. Terád várok én, mert tudom, ott vagy valahol, csak látni nem [… Tovább]

Vers

Vágy

Két puha karom ölel, meleg b?röm, lágy hangom b?völ, hozzám szól ajkadról, suttog a szó,  vérem lüktetését korbácsolja,  ?rzöm, itt vagy közel, hatalmas a vágyam, kitör, tüd?mbe lélegzel, szádat tépem vad lázban, hátadba árkokat vájtam.  

Vers

Szakíts szét…

Szakíts szét, tépj darabokra mindent, – már csak volt -. Töröld ki agyadból a múltat,  ne gyászold, verd a fejed falba, ha kell, rombold le a pincéig, mit együtt építettünk fel. Törj-zúzz, míg azt érzem, világunk leomlik, acélveretes csizmáddal taposs [… Tovább]

Vers

Fehérnép

A várakozás szent hevében ruházlak fel lelkem minden rezzenésével. Elvárásom nincs feléd, nem lehet, nem ismerlek téged, mégis féltelek. Magam, s?t téged is t?lem, hiszen emberek haltak  ki mell?lem. Elvette ?ket az Isten, szerinte egyedül kell majd vinnem keresztemet. Nem hadakozom, vele [… Tovább]

Vers

Frida

  testem szegek késztetik orgazmusra belém hatolnak ahogy én beléd te gyönyör? ?rült leélvezem magamról abroncsbörtönöm és gerincemmel festelek ahogy zihálsz felettem ölj meg döfd belém lényedet ejakulálj számba szerelmes szavakat és én majd rózsámként teszlek fülem mögé végs? utamon [… Tovább]