Nap: 2011.10.27.

      Csitítom cselekv? csendemet, elhagyott gondolat nyitja ki szememet fekete szilánkos éjszaka kövér teste, a városfényt ringatja. Az itt és a most között, a jelen a múlttal ütközött szakállas, öreg szavak hadai vágtatnak haza vallatni. Nincs érzelem, nincs [… Tovább]

Szegény Apám bányász múltját, megőrzi az emlékezet, az a kor, mikor fogantam, mára már csak emlék lehet. Kérges két kezével tette dolgát, mélyen a föld alatt, eszébe sem jutott volna, hogy munka nélkül mit kaphat… Így nőttem fel segély nélkül, [… Tovább]

Játék Zarathustra sakkal, avagy az ASA Művészete   AkAsa     Tudom, belőlem szólsz itt, ezekben a mágikusan gördülő szavakban, még, most – kitudja gyomlálni merre hív a holnap.     Asa     Hosszú verset szeretnék, végtelen hosszúságút, soha [… Tovább]

A kép saját m?. Stég. (Krétarajz)       Legendáink elfeledjük pénzmindenes utunk járva, s vagyunk, mit az éjben látunk: mindmegannyi csillagárva!   Tudjuk másként is lehetne. De ki kezdje? Annyi próba elbukott létünk harcában hosszú ezredévek óta.   A [… Tovább]

Fotó: Horváth Gábor   Dalt csitít a kőriság, sóhaját, a völgy felett, madársereg feszíti át. Lustán fordul lenn az ér az oldalára, ködcihája szennyes-szürkén hömpölyög.   Hídkorláton könyöklök, kalapom karimája tükörbe mártva, kelő Napunk várja. Arcom csak árnyék. Messze tűnök, [… Tovább]

  Isten tenyerén élünk ketten, és én száz méterr?l meghallom a lépted, talán a szívem, ahogy a tiédre dobban, és ujjong, hogy itt vagy, és itt vagyok én is.   (Amit mondanék, álmodod nekem, ha nem vagyok, létezel helyettem, mi [… Tovább]

Nem köt le semmi. Nem szeretek semmit. Az egész világ rámátalkodott. Anyámtól – későn – szemüveget kaptam, ha régim törik, ez még egy darabban himbáljon fényt. De belevakulok ebbe a csóró, s gazdagvert világba, nekem nem futja ceruzámnál másra, lopott [… Tovább]

szívemben…     Tétova léptekkel jött az ősz,   soká nem időz…   Ködbe burkolja a halott leveleket.   Eres keze fázik,   zsebéből gyertyát kotorász.   Novemberi alkonyatkor   tenyere óvja a kicsi lángot,   sírok közt lépeget…     Nyomában járok,   viszek emlékeket.   Szívemben pislákoló fény   [… Tovább]

  Szürke szobában egyedül, Sötétségbe burkolózva várok. Várom, hogy megtaláljon az az Egy, kiért érdemes meghalni. Várom a halált, várok rád.   F?szál vagy szívemnek börtönében, reményt adsz mindennek. Terád várok én, mert tudom, ott vagy valahol, csak látni nem [… Tovább]

Két puha karom ölel, meleg b?röm, lágy hangom b?völ, hozzám szól ajkadról, suttog a szó,  vérem lüktetését korbácsolja,  ?rzöm, itt vagy közel, hatalmas a vágyam, kitör, tüd?mbe lélegzel, szádat tépem vad lázban, hátadba árkokat vájtam.  

Szakíts szét, tépj darabokra mindent, – már csak volt -. Töröld ki agyadból a múltat,  ne gyászold, verd a fejed falba, ha kell, rombold le a pincéig, mit együtt építettünk fel. Törj-zúzz, míg azt érzem, világunk leomlik, acélveretes csizmáddal taposs [… Tovább]

A várakozás szent hevében ruházlak fel lelkem minden rezzenésével. Elvárásom nincs feléd, nem lehet, nem ismerlek téged, mégis féltelek. Magam, s?t téged is t?lem, hiszen emberek haltak  ki mell?lem. Elvette ?ket az Isten, szerinte egyedül kell majd vinnem keresztemet. Nem hadakozom, vele [… Tovább]

  testem szegek késztetik orgazmusra belém hatolnak ahogy én beléd te gyönyör? ?rült leélvezem magamról abroncsbörtönöm és gerincemmel festelek ahogy zihálsz felettem ölj meg döfd belém lényedet ejakulálj számba szerelmes szavakat és én majd rózsámként teszlek fülem mögé végs? utamon [… Tovább]