Nap: 2011.10.31.

    Csak hullt az es? a valóság peremén, s én állni vágytam a síkság közepén, dalban hallgatni a világot, zajban csábításod. Nézni a kék eget, elszálló madarat amit vércse követ, szirmokat dobni a térbe tó feszített közepébe, sárban tocsogni, [… Tovább]

John William Waterhouse – Hüpnosz és Thanatosz   Amíg úgy érzem – vagy, én is vagyok addig – akár még közünk is lehetne egymáshoz – hazudnom ne kelljen, vagy szemedbe nézni; írni fogok inkább – annál igazabb nincs; csupa formaprobléma [… Tovább]

Tényleg, így lemaradtam…?       Töklámpa ég, bekopognak, minden ” kedves, jó szomszédhoz”, aki nem ad csokit érte, legalább egy üveg sört hoz… Becsöngetnek, sokan teszik, új nekem e “Magyar ünnep”, más jár most az én eszemben, szeretteim és [… Tovább]

    Fogyok. Lassan rám jön gyermeki halotti maszkom – az ötéves retteg?. Még ma paplan alatt, holnap tán leped? lesz szemfed?m. Hazudd majd, hogy ismertél. Hazudd: barátom voltál. Emelj szobrot nekem az út szélén vagy egy tónál, és megdics?ülsz. [… Tovább]

Saját fotó (mai)     Ősz rohan a kert fölött, lába nem ér földet, fönn az égi ágyban tollfelhők évődnek,   sárga pitypang virít lenn a makacs fűben, fehér rózsa bokra szirmaival megrakodva tavaszához hűtlen.   Rozsdásszárnyú levelek mint elhanyagolt [… Tovább]

2007. márciusából…       Éles karcnyomok hasítanak, serken a vérem, fröccsen, piros leszel tőle, lemoshatatlanul. Lefittyedt bőrdarabok alól erős sugárban spriccel rád sósan, sírósan. Körmöd vagdos még, fájdalomtól alél testem, torkom visít haláldalomtól, de én már megyek, csönd lesz [… Tovább]

Egy rég eltávozott barát emlékére     jajgató szél kába sírok írok- mikor megidézlek nézlek lapoz  tudatom atom vagy tán vagy még az sem egy fájó szánalom halom aki visszaint kit ha nézek szép emléket hint mint tömjént önként a [… Tovább]

      tudom   mi a másé mi az enyém nem kérek feloldozást könnyebb lehetne súlyok a vállamon – károgó fekete varjak az összkép részei     idő   alaktalanná dagaszt volt csillagod lehúzza a sötétlő homály televény sár [… Tovább]

KövEk, h?lt EmlékEk,nEvEk,élEttElEn bEt?jElEk, EmlékEzni nEm itt lEhEt.él?k szívE mElybEn éltEk,holtak lElkE itt örök sok sok mécsEs  hozza ?ket vissza, libben? fényük,lelkük táncaüdvösségüket vigyázza. ————————————— Hihetetlen, hogy félreértettél, nem abban a sorban volt csak sok az “e”, odáig bezárólag szinte [… Tovább]

a lélek-fákat sorra kivágják   a lélek-erdő vacogva lengett, érzelmek vihara söpörte végig, a lélek-fák közt ott járt az erdész, komor jeleket pingált a fákra, ez is, meg az is vágásra érett, nem baj, hogy nem újul meg az erdő, [… Tovább]

*   ahol az ibolyák nyílnak kék szemű árnyakkal táncol a fény fenyők gyantacsöppeket sírnak rekviemet zúg a viharos szél tépett szirmokban rebben a megőrző emlékezet kéz melegében simul keresztre porhüvelyek felett