Vers

Es?ben ébressz

    Csak hullt az es? a valóság peremén, s én állni vágytam a síkság közepén, dalban hallgatni a világot, zajban csábításod. Nézni a kék eget, elszálló madarat amit vércse követ, szirmokat dobni a térbe tó feszített közepébe, sárban tocsogni, [… Tovább]

Vers

Várlak

  Csókod tiszta volt, akár a szerelem, mint a tenyered, ahogy kóborolt a hátamon, ezen a kanapén, amiről eléd küldöm fel-felgyúló gondolataim.   Mintha egyre menne kezdet és vég, lusta századok vonultak szemhéjam mögött, míg ajkammal ünnepeltem minden ízed, és [… Tovább]

Vers

Hüpnosz

John William Waterhouse – Hüpnosz és Thanatosz   Amíg úgy érzem – vagy, én is vagyok addig – akár még közünk is lehetne egymáshoz – hazudnom ne kelljen, vagy szemedbe nézni; írni fogok inkább – annál igazabb nincs; csupa formaprobléma [… Tovább]

Vers

Majmolás…

Tényleg, így lemaradtam…?       Töklámpa ég, bekopognak, minden ” kedves, jó szomszédhoz”, aki nem ad csokit érte, legalább egy üveg sört hoz… Becsöngetnek, sokan teszik, új nekem e “Magyar ünnep”, más jár most az én eszemben, szeretteim és [… Tovább]

Elbeszélés

Intimitásokról, nyíltan

Anyám emlékére   B.-né, Lujza néni, gömbölyded alakja döcögve közeledett a Hajnal utca sarkán álló, nádfedeles házhoz. Bal kezéből áttette a jobba a kis batyut, amiben ugyancsak fontos holmik lapultak meg. Át ám, mert a pakk kendője minduntalan beleakadt a [… Tovább]

Vers

Mit ér?

    Fogyok. Lassan rám jön gyermeki halotti maszkom – az ötéves retteg?. Még ma paplan alatt, holnap tán leped? lesz szemfed?m. Hazudd majd, hogy ismertél. Hazudd: barátom voltál. Emelj szobrot nekem az út szélén vagy egy tónál, és megdics?ülsz. [… Tovább]

Egyéb

Emlékirat

Fotó: Fotóház – Boross András     Mama vak volt.   Gyakran mondogatta, hogy megenne egy kis sajtot. A nyugdíjából mindig nekem adta az aprót. Szinte ő nevelt fel. Mielőtt elveszítette a látását mindig mindenkit maximálisan kiszolgált a családunkban. Engem [… Tovább]

Egyéb

Babériában, babérok babérnak!

  Babériában, babérok babérnak! Köztudottan a babér nyelvet beszélik. Nem teljesen homogén a társadalom, de a kisebbségek jogait szerfelett figyelembe véve, azoknak engedélyezik a babér nyelven történő értekezést és a babér életforma követését, külsődlegességeinek betartását. Így az összes babériai kisebbség [… Tovább]

Vers

Novemberi rózsák

Saját fotó (mai)     Ősz rohan a kert fölött, lába nem ér földet, fönn az égi ágyban tollfelhők évődnek,   sárga pitypang virít lenn a makacs fűben, fehér rózsa bokra szirmaival megrakodva tavaszához hűtlen.   Rozsdásszárnyú levelek mint elhanyagolt [… Tovább]

Vers

Mire meghalok, megszépülök…

2007. márciusából…       Éles karcnyomok hasítanak, serken a vérem, fröccsen, piros leszel tőle, lemoshatatlanul. Lefittyedt bőrdarabok alól erős sugárban spriccel rád sósan, sírósan. Körmöd vagdos még, fájdalomtól alél testem, torkom visít haláldalomtól, de én már megyek, csönd lesz [… Tovább]

Vers

Elvesztettelek

Egy rég eltávozott barát emlékére     jajgató szél kába sírok írok- mikor megidézlek nézlek lapoz  tudatom atom vagy tán vagy még az sem egy fájó szánalom halom aki visszaint kit ha nézek szép emléket hint mint tömjént önként a [… Tovább]

Vers

keserűségeink

      tudom   mi a másé mi az enyém nem kérek feloldozást könnyebb lehetne súlyok a vállamon – károgó fekete varjak az összkép részei     idő   alaktalanná dagaszt volt csillagod lehúzza a sötétlő homály televény sár [… Tovább]

Vers

Mindszentekre

KövEk, h?lt EmlékEk,nEvEk,élEttElEn bEt?jElEk, EmlékEzni nEm itt lEhEt.él?k szívE mElybEn éltEk,holtak lElkE itt örök sok sok mécsEs  hozza ?ket vissza, libben? fényük,lelkük táncaüdvösségüket vigyázza. ————————————— Hihetetlen, hogy félreértettél, nem abban a sorban volt csak sok az “e”, odáig bezárólag szinte [… Tovább]

Vers

Erdőírtás

a lélek-fákat sorra kivágják   a lélek-erdő vacogva lengett, érzelmek vihara söpörte végig, a lélek-fák közt ott járt az erdész, komor jeleket pingált a fákra, ez is, meg az is vágásra érett, nem baj, hogy nem újul meg az erdő, [… Tovább]

Vers

tenyered melege

*   ahol az ibolyák nyílnak kék szemű árnyakkal táncol a fény fenyők gyantacsöppeket sírnak rekviemet zúg a viharos szél tépett szirmokban rebben a megőrző emlékezet kéz melegében simul keresztre porhüvelyek felett