Rózsa Ibolya : Mire meghalok, megszépülök…

2007. márciusából…

 

 

 

Éles karcnyomok hasítanak,

serken a vérem,

fröccsen,

piros leszel tőle,

lemoshatatlanul.

Lefittyedt bőrdarabok alól

erős sugárban

spriccel rád

sósan, sírósan.

Körmöd vagdos még,

fájdalomtól

alél testem,

torkom visít

haláldalomtól,

de én már megyek,

csönd lesz hamarosan,

ám te még

kurválkodhatsz

éveken át

lucskos-véresen.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.31. @ 16:04 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 114 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/