Nap: 2011.10.07.

  Este csak magad vagy, mint benned az a kisgyerek. Senki sem vigyázza döcög? köhögésedet.   Sosem félsz, csak fülelsz, és kerek szemekkel nézed: nehéz megszokni a szabályos kocka-sötétet.   Tudod: négy fal kerít, üres és süket a szoba, kong, [… Tovább]

Fotó: Fotóház – fakutya         Azt gondolom rólad, hogy kimért vagy, velős beszédű és mély. Rövidre zárod a mondatokat, de aztán ajkaid helyett a tekinteted tovább beszél. Mintha svédgyufaszálat hordoznának pillantásaid – lángodra kapható vagyok. Gyulladok, hevülök, [… Tovább]

  Korom az éj, megfeketednek a vénák, kihagy a szív, jegesednek az idegek, mikor meglátod azt a fekete-szép lányt: pupilla-kutakból merítesz hideget.   Érte fázol, nincs szesz, mi lángba borítna, a lelkeden már csak pár deci szilva ül. Egyetlen ponttá [… Tovább]

funchali nekünk fancsali csali “Belenéztem két szeme távcsövébe,s a háború tengerére láttam.Utolsó hajója alánkmaterializálódott lassan.” Tomas Tranströmer: Az elfelejtett kapitány a hajócsavargó maga mögé hányt ágyúzott fingott és torpedózott kéménye eget feketít valahány s mesterséges ködben sógor kett?s lobogója utolsó [… Tovább]

    Hideg a hold lehelete, kikericsek bújnak össze sápadó réteken. Ásít a nyár… szakadt szandálja avaron pihen.   Elhullajtott fecsketollat kócol a szél, hosszú haját  már befonta a Nap… Az ősz tarka mellényére eső rajzol színes gombokat…     [… Tovább]

skarlát bélyeget sütöttél rám egy életen át viseljem a voltokat akár billogot a marha de ez sem fájt jobban mint a magány veled