Vers

Kerít

  Este csak magad vagy, mint benned az a kisgyerek. Senki sem vigyázza döcög? köhögésedet.   Sosem félsz, csak fülelsz, és kerek szemekkel nézed: nehéz megszokni a szabályos kocka-sötétet.   Tudod: négy fal kerít, üres és süket a szoba, kong, [… Tovább]

Adoma

Kibúvóm

  szójáték veleje  a  bet? ha bet?idnek írisze lenne  beleláthatnék szemedbe elméd cseveg tekintetedben és már nem képzavar csak vak remény

Vers

Hasadón csendesen

Üresed? mellén kettévált az ég…       Hasadón, csendesen szoliddá lett a lég, párásodó mellén tüzet játsz a jég. Látod, felh?testvér, s mind ti, akik vagytok, olvadó cseppcsövek, éled? harasztok, tavaszfa nyújtódzik, ontja a szerelmet, ágain rügyeznek kívánkozó lelkek. [… Tovább]

Vers

Dolgom van veled

Fotó: Fotóház – fakutya         Azt gondolom rólad, hogy kimért vagy, velős beszédű és mély. Rövidre zárod a mondatokat, de aztán ajkaid helyett a tekinteted tovább beszél. Mintha svédgyufaszálat hordoznának pillantásaid – lángodra kapható vagyok. Gyulladok, hevülök, [… Tovább]

Vers

Fekete

  Korom az éj, megfeketednek a vénák, kihagy a szív, jegesednek az idegek, mikor meglátod azt a fekete-szép lányt: pupilla-kutakból merítesz hideget.   Érte fázol, nincs szesz, mi lángba borítna, a lelkeden már csak pár deci szilva ül. Egyetlen ponttá [… Tovább]

Vers

Megy a g?zös – képtelen történelem

funchali nekünk fancsali csali “Belenéztem két szeme távcsövébe,s a háború tengerére láttam.Utolsó hajója alánkmaterializálódott lassan.” Tomas Tranströmer: Az elfelejtett kapitány a hajócsavargó maga mögé hányt ágyúzott fingott és torpedózott kéménye eget feketít valahány s mesterséges ködben sógor kett?s lobogója utolsó [… Tovább]

Vers

Ősz…

    Hideg a hold lehelete, kikericsek bújnak össze sápadó réteken. Ásít a nyár… szakadt szandálja avaron pihen.   Elhullajtott fecsketollat kócol a szél, hosszú haját  már befonta a Nap… Az ősz tarka mellényére eső rajzol színes gombokat…     [… Tovább]

vegyes

Gazdagon, kifosztottan

Kép: Franz Marc     Gyérülő örömök,  gyarapodó évek, sokukat szétszórtam, kevésre vigyáztam, kit szerettem, megcsalt, ki hű volt megcsaltam, gazdag-szegényen, kifosztottan, halálraváltan.   Ma eldobott csikk keserű íze mind a számban.      

Élménybeszámoló

Eljött a nap… Párizs III.

Izgalmas élmény egy utazás! Végre eljött a nap és elindultam álmaim városa felé, a gondosan összeállított bőrönddel, jó tanácsok halmazával, a legpraktikusabb útikönyvvel a táskámban. Bezártam magam mögött az ajtót, s az épp pirkadó hajnalban beültem a rám várakozó repülőtéri [… Tovább]

Vers

Skarlát

skarlát bélyeget sütöttél rám egy életen át viseljem a voltokat akár billogot a marha de ez sem fájt jobban mint a magány veled

Vers

A paripa testamentuma

Szójáték, áthallással   Széllel szálló állat ellett, Táltos tejét sztyeppén szoptam, Vad mén nemzett szűz hó felett, Így hát a pusztához szoktam. Emberhorda póráz-pányván, Harmadfű sem lehettem még, Vont oda, hol pogány sámán, Dobbal dobol, késsel herél. Nevet adtak, tűrtem [… Tovább]

Vers

Mint vérem kicsordul…

Életem első szonettjei         Mint vérem kicsordul…   Mint vérem kicsordul, ha megvág a kés, Tűnt mosolyok múltamból visszafájnak. Csillagfény éjszakák most rám találnak, Gyöngyként gurul elém az emlékezés.   Sérült fehér hajóként, egy szerelem Küzd az [… Tovább]