Rosmann László : Hasadón csendesen

Üresed? mellén kettévált az ég…

 

 

 

Hasadón, csendesen szoliddá lett a lég,

párásodó mellén tüzet játsz a jég.

Látod, felh?testvér, s mind ti, akik vagytok,

olvadó cseppcsövek, éled? harasztok,

tavaszfa nyújtódzik, ontja a szerelmet,

ágain rügyeznek kívánkozó lelkek.

 

Megláttalak a rubinragyogású májusban

eléd tettem kinyíló önmagam ájultan.

A hang, az az édes mindenem betölt?,

kevés volt hozzá csaknem fél emberölt?

megértsem, ezért születtem erre a  világra,

megleljen e csoda láztest? virága.

 

Illatozóan átkarol, átfonja mindenem,

agottból ledér ifjúvá változom hirtelen.

Keze érintése, haja selyme, egyetlen pillanat,

oly rövid az id?, a képzetek tovaillanak.

Egy siet? perc, néhány vásott, derékba tört óra,

hull a levél, ?sz van, lepergett homokóra.

 

Hasadón, csendesen szoliddá lett a lég,

üresed? mellén kettévált az ég.

Látod, felh?testvér, egyedül maradtam,

lassan minden, minden befagy most alattam.

Szél rázza kopasz szerelemfámat,

hang nélkül zsongatja a  megmaradt ágat.

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rosmann László
Szerző Rosmann László 45 Írás
1953. április 11-én születtem Budapesten. Jelenleg a pest megyei Dunaharaszti városban élek. 1974 óta foglalkozom írással. Igazi aktivitással 2006 óta teszem. "Mindenevő" vagyok, írok verseket, novellákat, krimit, sci-fit, esszéket. Jelentek meg írásaim, verseim magazinban, lapokban. Szeretem a természetet, a komolyzenét, festészetet. Irodalmi mintáim: Arthur Miller, Spíró György, József Attila, Weöres Sándor, Faludy György. römmel tölt el, hogy itt lehetek köztetek.