Vers

Táj-hiány-vers

Bernáth Aurél: Tél   Nézd meg a tájat, mit tegnap láttál – szemernyi változás sincsen; ugyanabból a földből mered ki, mind, ami itt maradt neked; mégis, ahogyan ma nézed, sose volt éppen ilyen; hisz nincsen rajt’ az idő még, tárgyat [… Tovább]

Elbeszélés

Kacsaláb

“Minden nap egy újabb motivációt csikar ki belőlem, akaratom ellenére, de szívesen tanulok akár műúszást is.” Magamon kísérletezem az irodalom-érzést. Beugrok zavaros vizébe, hátha találok valamit, amiért megérte. Úszni kell vagy sodortatni magamat az árral, de valamit KELL csinálni, nem [… Tovább]

Vers

Els?bbségi

szívmécsed ellobbant sercen egy es?csepp síkos avar felmorzsolt száz levél d?l tested mint a sírk? szívmécsed ellobbant sercen egy es?csepp fekete szegély?vé fagyott krizantém emlékezetem árnyfák sziluettje alatt nem nyugszol társtalanságod meghív látogassalak de magam helyett sárgult levelet küldök feladtam

Vers

Káromlás

    Mi várhat még rám vagy mit várok én? Elég volt egyszer e kurta két-lét. Isten agyalta  kettészelt világunk: keressük egymást egy testté, hogy váljunk. Micsoda büntetés: szerelemköntös;bújnak ki bel?leúj és új kett?sök.Szeretlek, hazudjuk mindegy is kinek;átkozott Teremt?, így [… Tovább]

Elbeszélés

Ősz, tanyán

Különös vonzása volt a kiskunsági tanyának. Hívta, csalogatta őket a szabad élet, a táj és a felügyelet nélkül maradt ház is. Alighogy felértek a városba, fordultak volna vissza. Szép, hosszan tartó ősz ígérkezett — csak nem fogják a városban tölteni [… Tovább]

Vers

minden olyan világos

legalább a képzel?dés könny? függönyén sütnél keresztül mint a hajnal oly` egyértelm? és független daccal mint a vonatindulás vagy az id? szörny? kattogásai hogy csak sejtenélek de lennél talán meg tudtál maradni az el?ttem-ismer?snek s a lámpaoltás utáni fényben lemondó [… Tovább]

Vers

Hiábaság

      Mire való az a szerelem és mennyit ér, miben a ‘Jaj, mi baj megintek nem lapulnak – úgy röpülnek, mint a szél, és azt suttogják unhatatlan: Ez biz semmit ér! Fül bezárva, szem lecsukva, ajkakon lakat – [… Tovább]

Vers

Minden szépre éhesen

Itt ülök. A passzív szív monoton lötyög. De hidat épít: képzelet álmok felett. A holnapban megannyi fejeddel együtt rejtelek. Ma pedig neked adhatom, ha kéred, a szenvedély és anyai simogatás közti rést, ahova dugtam gyermek-levelemet, csókold csak kiskezem, míg szelidítelek.

Vers

Hangulat

Csillagról csillagra suhan át az este, az éj a hajnalnak mutatja a hátát, függeszkedik a nap elnehezült teste, a világ egy újabb fáradt napra vált át.   Rezeg  a teremtés sokmilliárd húrja, vízterhesen feszül felh?váll a vállnak, a por gyermeke [… Tovább]

Vers

Levelek

  Anyámhoz   Tudtom nélkül –ellenedre –teszem, amit te:az egyetlen.   A Kicsihez   Olyan nagy lettél,mint indulataid olykor –szelíd szótlanságod is értem.Vérem vagy –átkozott te is.Külön világokáldott elegye.   Apámhoz   Mondd, mit írhatnék –nem értesznem látsznem értelek.Zsigereimben vagy.Mindig, [… Tovább]

Vers

Sudár

    Az ostor végre, ágak ujjbegyére, a jegenyék égbe nőtt levelére, a csavarintós, pörge röptű szélre, a kenderkócból sodort ostorvégre, majd késidőn a szálas, sárga háncsra, így emlékszem a pengő pattogásra, a hangot apró, kis rántás vigyázta, s a [… Tovább]

Vers

Átutazó szerelem

* Doktor Zsivágó–Lara dala http://youtu.be/xQXtH83mplI       Rezdülő, halk cirpelés bújt meg a fűben, alig hallhatón lombok közé furakodott a szél. Lábikrán átfutó finom bizsergés simult sötétbe, szempillán ringatta magát álomba az éj. Az Esthajnalcsillag tavakat csókolt. Mennybolt alá [… Tovább]