legalább a képzel?dés könny? függönyén
sütnél keresztül
mint a hajnal oly` egyértelm?
és független daccal
mint a vonatindulás
vagy az id? szörny? kattogásai
hogy csak sejtenélek
de lennél
talán meg tudtál maradni
az el?ttem-ismer?snek
s a lámpaoltás utáni fényben
lemondó árnyam keresésére indulsz
hogy felemeld
a félelmek madártestét
és összezúzd
mindegyik keresztez?désben
ott az állomások vége
a fülke leveg?tlenül
az út
Legutóbbi módosítás: 2011.10.28. @ 16:31 :: Szécsényi Barbara