Nap: 2011.10.05.

felhúzta szoknyáján a zippzárt átfonta karját a nyakamban dobott egy gyors csókot a számra aztán pár kapkodó mozdulattal összekuszált haját kisimította az ablak tükrében megnézte rendben van-e, vállat rántott jó ez így az utcára rám nézett s csak annyit mondott: [… Tovább]

ha már a lomok is helyükön vannak felbátorodik a csapvíz poharamba’ konyhám tisztán ásít kútkáva szája lemondhatatlan szíved harmóniája

szökken a tett nagy szárnyas árnyék rámtelepszik béke rend csend álom átmeditálom alszik velem ébred csend rend álom élek

    mind én voltam: megszültelek, isten! szerelmesen és vértől viszolyogva. én világra okádott istentelen szeretőm! halva vontam félre a sűrű fátylakat: láss, gyűlölj, szeress! az is én leszek: ki szemfödéllel takar. – nem kell, megbocsáss.        

Búcsúzni kell, Drága!Szemednek világaMár kifújt tojáshéj.Apadt kékje s bája… Odébb tápászkodnék,Rád néztem és vártam,Árnyékos fény voltál,megfordulva jártam. Csöröghet a sipkám,vagy ha nem jársz erre,akkor is, ha ritkán,alig fájsz egyszerre. Mit ettem én rajtad?Megnéztem a képed.Meg mért szerettelek?Ez az, mit nem [… Tovább]

  Még érzem a nagyot futók örömét, ?szi alma harsan így, ha harapják. Türelmet szeretnék, kedvet – ökrökét, nem motozó dühöt, légiónyi hangyát.   Elhasznált filterekb?l f?zött remény, gyengül? zamat megfogan a sorsban. Kedvem er?s, de nehezül, ha serény a [… Tovább]

Széttapos, vége.         “Memóriádban Csizmatalp képe  rádtapos, vége… Széttapos, vége. Nagyajtai Kovács Zsolt: Változó világ     beléptél a nagy ajtón nyomodban csizmatalp nyomokban valami skalp az irodalom övén rajt lóg   nem ismertelek kisiklás heg tudásomon de lélek maradt nem romok [… Tovább]

  Az utcákon fehérek-szürkék a házak, lámpák fényesednek csak, nem a varázslat. Vágyaim egyenes, szikár villanykarók, meglopnak a gonoszok, meglopnak a jók. Ügyeimet nincs isten, mi megítélje, fejem lehajtom egy sárga falevélre. Levélgerincek ropognak, ennyi lettem: áttetsz? férfiarc – kirakatüvegben. [… Tovább]

Úgy villódzik, mint végtelen üveg a sárga-szürke fodros őrület, ám mintha mégis idelátszana, ahogy a csöndön falka szél üget, s rátekereg a sivatag dala.   És tapossák a kicsiholt tüzet, az út mellett csügged a feszület, fölsistereg a porszemek zaja, [… Tovább]

Klimt: Danae     merész szieszta készült vágytam fájásmulasztó ájulást párnákkal takarókkal terítettem  – tán neked és mivel mélységes mély… várható volt rámnehezül a mellkasközép ismerős illata az összes puha szuszogás nyakamba libben – itt hátul egy gömbölyű órára feledtet [… Tovább]

Fotó: Fotóház – steve.d         Félek a szavaktól, csak ezért e suttogás. A földre hulló levelek is így becézik a fát. A búcsú halkan szép, ezt minden levél tudja. Csendben várakoznak viharos, őszi háborúkra. Aztán mielőtt lassan [… Tovább]

 Félénk pillangó voltál.Vagy csak felmértedormótlan alakomminden egyes hajlatát,a zord táj vadon n?ttragadozó virágait,magas hegyek szirtjeinek peremét,sz?k völgyek csapdáit,míg végre rátaláltálparányi, selymes füv?mez?mre.Nem irányítottak fények,koordinátákat sem adtam,te fedezted fela rejtett leszállópályát.

Ma még húzódj ide, görbüljön hátamhoz íved.   Feküdjünk egymás mellett, most még e bizalom éltet.   Erős alkarod lélegzetemmel megcsiklandozom. Selymes erdőd melengeti csigolyás gerincem: közös réseinkben szőreid piheindái, bőrömön felállnak. Úgy öltöztess hatványom-csillagom,   amíg ma éjjel együtt [… Tovább]

  Megérkezett a nyári es? egy este, városunk szürke cseréptet?it verte. Ismeretlenbe siet? emberek arcát mosta a zápor, feketén fénylett  minden sikátor.   Emlék már, hogy itt gyerekek labdáztak   az utcán, mert autó még csak elvétve járt, egy régi fallal körülvett [… Tovább]