Vers

pillanatkép

felhúzta szoknyáján a zippzárt átfonta karját a nyakamban dobott egy gyors csókot a számra aztán pár kapkodó mozdulattal összekuszált haját kisimította az ablak tükrében megnézte rendben van-e, vállat rántott jó ez így az utcára rám nézett s csak annyit mondott: [… Tovább]

Vers

Bizalom

ha már a lomok is helyükön vannak felbátorodik a csapvíz poharamba’ konyhám tisztán ásít kútkáva szája lemondhatatlan szíved harmóniája

Adoma

Els? gomb

vágyom a tejútra s közben csiszolom a múltat simítok noszogatva gyerekfejet lepkét lepkévé tükröz? gombost?fejnyi szórengeteg álljunk fel libasorba de gyömöszöljünk tenyerünkbe csirizt csalán éleszt s nem a sarokban fáklyásmenet helyett erdei nem túlzás ki tisztáson istent békeülésben felismeri   [… Tovább]

Novella

Az utolsó el?adás

Hirtelen kinyíltak az emlékkapuk…       A hosszú, keskeny folyosón átfújt a szél, meglebbentve a papírokat, amelyek kifüggesztve lógtak kétoldalt a falon. Mintha csak egymásnak integettek volna. Egy pillanatra megnyílt a leng?ajtó egyik szárnya, kopottas rézfogantyú csillant a bees? [… Tovább]

Vers

szörnyek anyja

    mind én voltam: megszültelek, isten! szerelmesen és vértől viszolyogva. én világra okádott istentelen szeretőm! halva vontam félre a sűrű fátylakat: láss, gyűlölj, szeress! az is én leszek: ki szemfödéllel takar. – nem kell, megbocsáss.        

Vers

Erre járt a búcsú

Búcsúzni kell, Drága!Szemednek világaMár kifújt tojáshéj.Apadt kékje s bája… Odébb tápászkodnék,Rád néztem és vártam,Árnyékos fény voltál,megfordulva jártam. Csöröghet a sipkám,vagy ha nem jársz erre,akkor is, ha ritkán,alig fájsz egyszerre. Mit ettem én rajtad?Megnéztem a képed.Meg mért szerettelek?Ez az, mit nem [… Tovább]

Vers

Nehezül

  Még érzem a nagyot futók örömét, ?szi alma harsan így, ha harapják. Türelmet szeretnék, kedvet – ökrökét, nem motozó dühöt, légiónyi hangyát.   Elhasznált filterekb?l f?zött remény, gyengül? zamat megfogan a sorsban. Kedvem er?s, de nehezül, ha serény a [… Tovább]

Vers

Mulasztás

Széttapos, vége.         “Memóriádban Csizmatalp képe  rádtapos, vége… Széttapos, vége. Nagyajtai Kovács Zsolt: Változó világ     beléptél a nagy ajtón nyomodban csizmatalp nyomokban valami skalp az irodalom övén rajt lóg   nem ismertelek kisiklás heg tudásomon de lélek maradt nem romok [… Tovább]

Vers

Fehérek-szürék

  Az utcákon fehérek-szürkék a házak, lámpák fényesednek csak, nem a varázslat. Vágyaim egyenes, szikár villanykarók, meglopnak a gonoszok, meglopnak a jók. Ügyeimet nincs isten, mi megítélje, fejem lehajtom egy sárga falevélre. Levélgerincek ropognak, ennyi lettem: áttetsz? férfiarc – kirakatüvegben. [… Tovább]

Vers

A sivatag dala

Úgy villódzik, mint végtelen üveg a sárga-szürke fodros őrület, ám mintha mégis idelátszana, ahogy a csöndön falka szél üget, s rátekereg a sivatag dala.   És tapossák a kicsiholt tüzet, az út mellett csügged a feszület, fölsistereg a porszemek zaja, [… Tovább]

Vers

Őszi kottalapok

    Az évszak minden nyűge válladra szakadt, itt rozsdás dallam röppen, ott egy kottalap, mindkettő súlytalan, s könnyű, mint a bűn.   Mi már nem játszhatunk hamis muzsikát,   nézd, a park végén még kotyog a patak, de holnap [… Tovább]

Vers

átváltozás

Klimt: Danae     merész szieszta készült vágytam fájásmulasztó ájulást párnákkal takarókkal terítettem  – tán neked és mivel mélységes mély… várható volt rámnehezül a mellkasközép ismerős illata az összes puha szuszogás nyakamba libben – itt hátul egy gömbölyű órára feledtet [… Tovább]

Vers

Suttogók

Fotó: Fotóház – steve.d         Félek a szavaktól, csak ezért e suttogás. A földre hulló levelek is így becézik a fát. A búcsú halkan szép, ezt minden levél tudja. Csendben várakoznak viharos, őszi háborúkra. Aztán mielőtt lassan [… Tovább]

Vers

Landolás

 Félénk pillangó voltál.Vagy csak felmértedormótlan alakomminden egyes hajlatát,a zord táj vadon n?ttragadozó virágait,magas hegyek szirtjeinek peremét,sz?k völgyek csapdáit,míg végre rátaláltálparányi, selymes füv?mez?mre.Nem irányítottak fények,koordinátákat sem adtam,te fedezted fela rejtett leszállópályát.

Vers

Ruha vers

Ma még húzódj ide, görbüljön hátamhoz íved.   Feküdjünk egymás mellett, most még e bizalom éltet.   Erős alkarod lélegzetemmel megcsiklandozom. Selymes erdőd melengeti csigolyás gerincem: közös réseinkben szőreid piheindái, bőrömön felállnak. Úgy öltöztess hatványom-csillagom,   amíg ma éjjel együtt [… Tovább]

Vers

Úgy volt

  Megérkezett a nyári es? egy este, városunk szürke cseréptet?it verte. Ismeretlenbe siet? emberek arcát mosta a zápor, feketén fénylett  minden sikátor.   Emlék már, hogy itt gyerekek labdáztak   az utcán, mert autó még csak elvétve járt, egy régi fallal körülvett [… Tovább]