Humor

Fa-tál-is kalózvég…

Mese felnőtteknek is…* Falábon sántikál a martalóc kalóz, közben a tengeren rendületlen hajóz.   Fabatka ficereg a kincses ládába szálka ment a kalóz megmaradt lábába.   Tompa végű fatő van a tőpárnában, nem jött ki a szálka benn maradt lábában. [… Tovább]

Vers

Ritmus vagy gondolat

rüthmosz – hullám Nagy utazó, honnan jössz, mi hozhat, víz hulláma, ritmusa vitt erre, barázda járt hajód mögött, örvény, vagy gondolatra épül, amit érzel, és képpé gyúrod azt mi másnak dallam, aminek kezdete alig, látod, hogyan fog majd megszakadni egyszer, [… Tovább]

Vers

Elméletileg

Fotó: Fotóház – zuzmincs         Szerelmed csak teherbe ejtene, minden gondolatodnak rajtam lógna fél szeme. Félelmek szövődnének át a perceken, mintha erő felett történnél meg velem.   Hasadt tudatú gyilkos óvóhelye a tested, már születésed pillanatában belélegezted. [… Tovább]

Vers

Kékmadár

    Kékmadár, madaram, kett?s örömre szállsz, bár szivem kertjében nyaramon túl találsz.   Színes bokraim közt nem bántja-e szived: komor férfi?szben több már a szeretet?   Kedves lényed létem vidító fényözön… Rebegem, nincs is rá más szavam: köszönöm.  

Vers

?szi szerelmes levél

F?zöld mohán ágyazott meg az est, — a moha „általában” zöld — f?zöld — pókhálót font haldokló gallyak fölé, csillagszekerek gördültek, néma kerekek, plafont festett egy ezüstporos tenyér. Bíborerek futottak szét a mennyen, a Nap sebzetten alábukott. Vörös és Sárga [… Tovább]

Mese

A nagylelkű ősz

A nagylelkű ősz meséje               Egy szép napon megérkezett az ősz gazdag örökséggel, melyet a nyár hagyott rá mielőtt elmenne.             Szállást keresett,  lombsátor aljában meg is találta, de a sátor zöldjét kopottnak látta… Vette hát ecsetjét nagy festő [… Tovább]

Egyéb

A portás is harap

  Mit keresel éjjel a strandon és tulajdonképpen, a komor fák zúgón sziszegő levelei alatt meg tudnád magyarázni, miért akarsz mindenáron a túlpartra jutni? Jó úszó vagy nem? Nyár van, engedd le a tudatod rácsát, merülj alá! Sosem gondoltál még [… Tovább]

Vers

Gyengéden szorítva

     Májusi virágként pompázol el?ttem, én karóhoz kikötött sz?l?ként magányos rabságom töltöm. Vékony, tekerg?z? kacsaimat nyújtom, leveled érintem, simogatva szerteágazó erezetét, életvonalad része akarok lenni. Szirmaidra csepegtetném es?vízzel kevert könnyeimet, hadd pompázzon üde kelyhed. Csak egy ölelést kérek cserébe, [… Tovább]

Adoma

Étlenség

Lelket felhősítek: gomolyba kötném, és felengedném ezüstzsinóron. Leintenek. Karod útjelző, éjbe vezet. Lankadó, fáradt, túlhordott nyűg vagyok, alvás-határon. Felidézem kontúros nyakad. Lépj közelebb, lássam mezítlábad, rímmel teli kézfejedről csorgó szavaidat, halljam kéjben kínlódó jajgatásod, csevegj, erdőm madara vagy, lágyékoddal bezárod [… Tovább]

Vers

Szeretni valakit

Ha reggel, mikor ébreszt, nem gy?lölödérte, és nem küldöd el a fenébe,mikor a kávédat csak ímmel-ámmalkevergeti kiskanállal, és cukrottesz bele, pedig te hétf?nként tisztániszod -vagyis innád- csak nem mondtad elneki, és nem hördülsz fel, hogy sejteniillene az ilyet, és ha [… Tovább]

Vers

Szoborpark

    Sírhantnyi csend ül szívemen, Senki nem ébresztett csókkal, Félig terített asztalon remeg Kezem, hisz nincs, kinek adjon Napot indító, lágyan felemel?, Elfogadó leheletnyi kegyet. Csak ballagok a révedt tájban, Emlékoszlopok néznek utánam. Keresztutakat keresek neked, Hogy túléljem  a [… Tovább]

Egyéb

Hétf? reggel

  Fázósan húzom össze magamon a kabátot, megérkezett a téli zimankó. Az utálatos. Sajnálatos módon, a nagykabátokkal együtt jár, hogy a n?k visszavedlenek felismerhetetlen bábokká. Sehol egy kivillanó boka, nemhogy egy comb! Életkedvem a nulla köré redukálódik a téli hónapokra. [… Tovább]

Vers

Átmozdulsz rajtam

  a távolságot mely összeköt s elválaszt lerövidítem magamban ha elalélsz ha ébredsz -átmozdulsz rajtam- foglyommá teszlek hogy szabad maradj   hűségem hűségedhez mérem   otthonod vagyok te rejtőzködő ölmeleg fáradt testemnek vetett ágy leszel túllépsz téren és időn mielőtt [… Tovább]

Vers

Merre ne

                                                            Hiába is tagadnád ki magadból                                                         benső árnyékodat. Elhallgatással                                                         sem érdemes próbálkoznod, hisz                                                         mindig kibeszél — a tetteid közül.                                                           Fölösleges igyekezet duellre                                                         hívni: elpusztíthatatlan. Látszatra                                                         kapitulál, de máris új alakot                                                         ölt, és [… Tovább]

Vers

Levél-álom

  Egy falevél hullott az út porába,eltévedt szegény, gy?rött pára,hisz nincs még ?sz – tombol a nyár,de rá már csak elmúlás vár…Nézem a levélkét a porba’,s elgondolom – jön egyszer vad vihar,felkapja, égig emeli,?rült forgó tölcsérbe pörgeti, majd a felh?k [… Tovább]

Vers

Pár hete…

Halk, indián-léptű szellő    suhant zöld fák alatt,    itt-ott megállt…    Elejtett vad a nyár,   vérző sebe festette    a rőt-szín lombokat.   Gesztenyefa bólogató     árnya alatt koppan     az aranybarna…    Szőlőfürtök nyár-sirató    könnye hordóban pezseg.    Melegre vágyom,   add a kezed!