Vers

Mi összeköt

Harag s a düh, mi összeköt – Hát hogy legyen, hogy így lehet? Ezért? Mit egykor úgy hívtunk és éreztük: csak így lehet? Nagy dolgok nem, sosem, sehol – és itt maradtunk szárazon tenger fel?l, csak tátogón – tudjuk: szeretni [… Tovább]

Vers

csak megtörténik

    nem akarjuk csak megtörténik a döbbenetből múlnivágy lesz majd hisszük győz az ész a gyűlölet arat a kaszás markába nyomjuk az árat vigyorgó arcába mosolygunk ártatlanul aki visszaszórja ránk összes fénylő aranyba öntött átkaink   nem akarjuk csak [… Tovább]

Vers

Emlék cseppek

…peregnek…     Kérted az éjeket, hol álmok születnek. Barna éjben takaróm karod nem lehet.   Messze, múltba nézek, tán csak tegnapot idézek, hiába…   Elillant a pillanat, varázs-estek emléke szalad. Poharam telve, nézem… emlék-cseppek, peregnek.      

Vers

Járt út…

…mégis oly idegen, ha nem fogja kezem senki sem. Az id? vasfogai közt ?rl?dött betonplacc szilánkjai pattannak begubózott szívemen. – nekem idáig vers, ami ezután jön nem igazán mond semmit, vagyis amit mond, az közhelyszer? „monológ” – Próbáld meg  az [… Tovább]

Vers

A tolvaj

Macskák! Térdre, imához!   Sárga diólevelek között táncol a sápadt napfény. Finom rezdülések zaja oson a déli szél elől ágról-ágra. Apró, rőtbarnás bundás tűnik elő a rozsdás levelek közül, mancsában dióval. Csepp gombszemével körbenéz, felül, vadul, látszatra össze-vissza, forgatja ovális [… Tovább]

Vers

Hozzád halkulok

* az óra fárad hangja halkul pergő faleveleket sodor a szél fölém szökik báli rongyban a csillagokkal terhes ég   a tegnap hangos virágtól gazdag rétjének köpenye szaggatott száz sebből vérzik a hajdanszép volt   pipacs szára pőrén hajol   [… Tovább]

Egyéb

Ló, divat

Fotó: Fotóház – hernádEugénia         Lóháton látott először, úgy tizenhat éve, lent a réten. Akkor még az effajta móka nem volt divat. Én állattenyésztőnek vallottam magam, más azt gondolta: magyarán paraszt. Hiába mondtam én a városi ficsúrnak, [… Tovább]

Vers

rebbenő

cre-art   rebbenő közelben kemény távolban vagyok mindig közben ott és reggelente szép hűvös kövekre hajtom lázálmos homlokom tegyenek könnyűvé engem ők