Bakkné Szentesi Csilla : Hozzád halkulok

2011.10.09. Bakkné Szentesi Csilla Vers 18
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
*

az óra fárad

hangja halkul

pergő faleveleket sodor a szél

fölém szökik báli rongyban

a csillagokkal terhes ég

 

a tegnap hangos

virágtól gazdag

rétjének köpenye szaggatott

száz sebből vérzik

a hajdanszép volt

 

pipacs szára pőrén hajol

 

sír a mennybolt

koldus a fénye

takargatja mit rám hagyott

nem oszlik vágya hogy

szakadjon tájra

 

lelkem mélyéig

átfagyok

 

 

http://youtu.be/y7mdXs2Gu4w

Legutóbbi módosítás: 2011.10.09. @ 07:20 :: Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.