Nap: 2011.10.19.

Vers

Őszi fény-kép

2011.10.19. Gősi Vali 22

  illattá vált a múló időben csenddé alkonyult emlék sárguló fény villan a táj gyűrött homlokán a Nap mosolya bágyadtan oson át a párás szürke égre nyúló fák óaranyán szégyenlős könnycseppek harmata száll a széllel kósza ökörnyál után ősz van [… Tovább]

Vers

Fagylakoma

2011.10.19. dr Kocsi Katalin 4

szél olvaszt meg ág-lelkemen minden jeget,  elég volt fázni, jobbra és másra várni, élni   élni akarok újra, ölelésbe burkolózva hívni a lepkét kerget? tavaszi eget, hancúrozva patak partján keresni a szemed sugarában perzsel? varázst, s hinni, hogy az égben [… Tovább]

Vers

Értetlenség

2011.10.19. dr Kocsi Katalin 4

Mi ez a láz? Mi ez a vágy?Mi ez a hajszolt, konok feszület?Mi húzza és hová feszíti szívemet?Mi ez a kéj? Mi ez a borzadály? Mi ez a csúnya – szép erény?Mi ez a fénnyel telített, csillogó remény?Mi ez az [… Tovább]

Vers

Villámhír

2011.10.19. Péter Erika 29

    Egy ladikban ültünk: anyám, apám és én, sodródtunk a Duna ránctalan vizén,   hirtelen tűzbombák, villámok csapkodtak,  s egy koszorúerekből pattant motorcsónak száguldott felénk,   lapultunk, míg újra csend lett, csak én ordítottam: – Megrázott a víz! – [… Tovább]

Vers

Értelmet nyert

2011.10.19. dudás sándor 8

        Kezet csak akkor emelj, ha lépsz – e talányos mondattal ébredtem ma, pislogva szét félálomban, kába aggyal.   A csillagok már aludni tértek, pirkadt az ég alja. A kertben moccanatlanul állt a fák sötét kontúrja.   [… Tovább]

Vers

Faragványok

2011.10.19. Kovács György 22

“Hisz’ számunkra embert, magadnak állatot faragtál – képmásainkból…”   Ugye sejted, ki húzta végig ujját a kovácsoltvas kapun? Már akkor megriadtál vérbe mártott kezétől, pedig csak gyertyaformát hajlítottál, s öntötted tele forró viasszal tenyerét – cinikus mosollyal kísérve.   Sohasem [… Tovább]

Vers

Várakozás

2011.10.19. dudás sándor 24

    Várom a buszt. Három perc még, menetrendr?l karórámra nézve. A forgalmas úton túl ?szi fény hull a tájra.   Lombok alatt, kopott padon három férfi ül, s beszélget. Szavaikat olykor egy-egy gesztus rajzolja a szélbe.   Sakkozó emlékek [… Tovább]

Vers

Suttogás

2011.10.19. Bakkné Szentesi Csilla 19

*     lábujjhegyen jár a szó… így léptem be mindig hozzád mikor lecsendesült mind mi rohanó és párnádon marasztalt a nyugvás   be szépek voltak akkor a csillagok égen ezer hópihe-mocorgás megfogta röptüket bájolón pár lehozom- sóhajtás   most [… Tovább]

Vers

Az utolsó évszak

2011.10.19. Radnai István 14

erénytelenül vágyik az ?szre szép sz?l?édes az ?sz mustot könnyezik mazsolává töpörödöm eszencia mindent lepárol  bennem a napfény a szerelmek ízét  csalódások savait bor leszek óbor palackom rám száradt b?rköpenyem csontok magvai egykor elszórom mint ölem áporodott hímspóráit kikeltek már [… Tovább]