Kovács György : Faragványok

“Hisz’ számunkra embert, magadnak állatot faragtál
– képmásainkból…”

 

Ugye sejted, ki húzta végig ujját

a kovácsoltvas kapun?

Már akkor megriadtál vérbe mártott kezétől,

pedig csak gyertyaformát hajlítottál,

s öntötted tele forró viasszal tenyerét

– cinikus mosollyal kísérve.

 

Sohasem hittél jelent, sohasem hittél olyan jövőt,

mely most a körmök pattogásán át

fémjelként őrzik álmatlan éjszakáidat.

Semmi hited inog, elmúlt temérdek tejszín-szűz napod,

langy életed, ezen egyszerű körömhang járja át

gyalázva nyugalmad, sértve méltóságodat…

 

Tenni akartál, hát tettél is érte,

kimertél minden vizet az Úr játszóterén…

Még hosszú sorokban álltunk,

s hiába kértünk áldást szerszámtól erős kezedre

– te mégis ütöttél… Mennyire más így látni,

ahogy szánalom üli arcod.

 

Bevallom ritkán,

de még ennyi idő után is szól érted ima

bár csak halkan, s csendesen hangzik el neved

– mert hát, valaha az is volt.

Látod? Most én mosolygok, csupán szánalmadon

nekem öröktétel ez, nem pedig elég…

 

Nincs dolgod más, csak gyere szembe

és nézz úgy, hogy lássam a riadalmat szemedben

– melyet, te sohasem láthattál viszont…

Bevallom pajkoskodom, mikor kezem kerítésedhez ér,

vagyok, mert lehetek gyermek, s élhetem legszebb férfikorom…

Hisz’ számunkra embert, magadnak állatot faragtál

– képmásainkból.

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/