Vers

Egy irígy margójára

    Üres pohárba szavad tengert töltött, harmatos füvön végigd?ltünk, nevetésed volt libab?röm, levetettem. Utamat hajadba fonva megtettem, szívemet kérted cserébe, de én a habokba rejtettem. Bocsásd meg nekem. Cserébe véremet kentem ujjamra, s vele a horizontra  naplementét rajzoltam. Soha [… Tovább]

Vers

Vissza

Visszavonom minden bántó szavam – nem úgy, ahogy igéjét az Isten, díszek díszét: az embert majdnem, pedig az egyszerélttel bármit megtehet, nincs mivel összevetnie, s csak megy az ember – falékony húsdarab: el?remász, harap és ürít maga és gépei, s [… Tovább]

Vers

nagyorosz

  ansanté zsenánt és tetátet drágám ez egy kész regény már tolsztoj vagy ki nem vigyáz raszkolnyikovval vacsorál hol karenina terít véres szőnyeget puskin úr üdvözletét küldi de nem tud részt venni e nagyorosz alkonyi teán túlvilági elfoglaltságok kérem megérthetik [… Tovább]

Vers

A holnap rám szegez

Keresztként veszel hátadra sajátod mellé,s térden, rogyva imbolyogsz. Nyögök h?en helyetted izzadó nyakad fel?l. Búcsúzó száraz gallyként törtem eléd – mára korbácsod lettem.Talpad véres lábnyomát áldva bújokhátad cserzett b?re mögé – a holnap rám szegez.

Vers

Az este

Lassanként szivárog ablakomon át az este, a tárgyakra gondosan árnyék-köpenyét vetve,  nehogy megfázzanak. Aztán tovább illan a s?r? félhomályban,  a fényt  issza halkan,  eldugott zugot keresve.   Végül az ágyam alatt csendesen megbújik, és a sötétséget szövögeti hajnalig.

Vers

rdögszekér

Fotó: Molnár Márkó   Olykor a sok gondolat, Az Ördög szekerévé lesz, Jöv?dben ugyanúgy, Mint múlt id? homályán, Mikor el?vesz.   T?n?döm is sokat. Savval sebeim locsoljam Vagy másokat? Könyörtelen küldetés, Melyben ember, Maga magának Utat mutat, És még könyörtelenebb, [… Tovább]

Vers

Akváriumasszony

    Ködös ragyogásban lustán forgolódik,  csipkés tündérhínárok között,   sajnálom, –  talán meg tudnám szöktetni –   látom, hogy az üveghez evez, buborékot nevet, bódultan kiles,   hozzászokott, nem bántja a rabság, olykor fickándozik   – régóta fogoly–   [… Tovább]

Vers

Nem figyelem

  Nem figyelem a pillangók röptét, nyaramat a legyek összeköpték. Múló parádék, nincsenek bálok, az ?sz sem hozott  gyönyör?t, álmot.   A tócsatükrök kopognak-törnek, hidegét fázom az ölelésnek. Feloldódni benned: kiút nincs más, szerelem ez, vagy puskadurranás.  

Vers

Marmaládé

A nyeldekléstől még most sincs szavam, a teste dús volt, mint a rúdarany, vagy vegyes lekvár, vagy birs-csitkenye, vagy ládalekvár volt tanult neve, végül is mindegy, miféle öröm szeletelt múltja fölött őrködöm, csak azt eszmélte lóbáló karom, hogy megtapad a [… Tovább]

Humor

Sírfeliratok VI.

Mivel ?rhajós volt, nem hangzik sután: elment, és nagy ?rt hagyott maga után.   V?legénye egy boldog életet élni vele remélt, de ? nem élt, hanem maghalt e szerelemért.   A folyóparton pecázgatott, ahogyan szokott, a végén meg pechére sajnos [… Tovább]

Vers

Mélységb?l magasba

  Mélységb?l magasba   játszi fények süpped? avar fekete holló kiált klak-klak leszentül? nap fénypászmája vörös ég a lombkoronában   ne higgy a vészt hozó hollónak nem vér az csupán lemen? nap sok év vár rád még meg nem halhatsz [… Tovább]

Vers

Megbolondulva…

Nem volt maradása, fejét lehajtva elindult az országút irányába. Szakadt kabátját tépte a szél. Cél nélkül bolyongott könnyeit nyelve, behunyt szemmel koldult. Id?nként megjelent álmában ki magára hagyta ?t Bolondnak hitték  mert látta a jöv?t, magyarázta a múltat, a jelent [… Tovább]

Vers

Pillow Book

Selymét bontod az ágynak, szantálfelh?mbe beleszagolsz, szétnyíló lábaim köze párás, akár ajak-üvegemen nyálad.   Amint fölenged az éj, kéjbe mártott ujjainkról kérges magány csorog le, combjaim simogatod, belevérzed jeled.   Immár velem a holnap. Rám írsz. H?ség-sóhajt.   *   [… Tovább]

Novella

A kalap

Egy szokatlanul hideg, havas, szeles, decemberi szombaton, éjjel két órakor fejeztem be a műszakot Ferihegyen. A KLM volt az utolsó érkező gép, s az utasok – csupán egy-két üveg italt vásárolva – sietve, szapora léptekkel haladtak át a gyér-forgalmú tranziton [… Tovább]

Vers

…1011

Gy?rött, bélelt testek vágy-hálója Keveredik tisztességünk örvényével. Bújkáló lelked tart meg engem a Fény-szirom íz?, álmos reggeleken. Csak tudhatnád mennyi hála érik Bennem rád készülve, titkon  alakul Köt?déssé emlékeim örvényében.   Felszakítod a bezárt lom-fiókok zárát, Összekócolod eltemetett vágyam Netovábbját, [… Tovább]