Székely apáink állítólagos szófukarságát viccek karikírozzák. Hogy jellemzően szófukar lehet-e egy etnikum? Egyáltalán szófukarok-e a székelyek? Ez talán olyan sztereotípia, minthogy a svéd szőke, az olasz vad és temperamentumos és a sváblányoknak állítólag az átlagnál vastagabb a bokájuk. Hogy mégis [… Tovább]
CORA-ban írtam verseket, meg voltam fényev?, míg egy digitálisan felújított bablevest?l alulexponáltra nem fordult az állapotom. A laterna magica épphogy felgyógyított, sötétszobák óvatlan pillanatai nyitottak rám ajtót. CORA-ban írtam verseket, vagyis idegen temetéseken kevés pénzért sírtam a közeli hozzátartozók helyett, [… Tovább]
Intelem az Asszonyoknak Óh Drága, melléfogott képzettársítás, és a hagyj békén szerelem, paradoxonokra épült lehetetlen költészet, öreganyám tegnap volt ötéves, meglepetés, ha igazat szólok, csak egy koszos körm? költ? vagy egy vízbefúlt úszóbajnok, kit viccb?l a parton hagytok, foghíjas alkoholista. [… Tovább]
Jutka Aki hasonlít önmagára, egykor egy gyenge fogpiszkálóval próbálta feszegetni a pokol tornácán a nagylakatot, aztán elmúlt az is, házasodott vagy, háziasszonyosodott, volna mikor kijött a bolha, azaz a tesztoszteron, Mega-ösztrogén, hormonokkal dobálta vásott vasutakon versenyz? vágyalapon virágok [… Tovább]
groteszk – Üljenek le! Egyébként nem hiszek semmiben. Az igazságban pláne, az közmegállapodás, és mindig megszüli a maga kirekesztettjeit. – Igaz Korponai? Nem kell felállnia, üljön vissza szépen! A Valóság! – na, az igen! – az sem létezik. Csak érzékeljük, [… Tovább]
Úgy jártál eszembe, mint szellővirágos tavasz estéli nyugalmas családot álmodó lelencnek jár gondolata, halványult arccal, tört üveg mögött, torkomon a nehéz kéz, fátylat húz szememre. Hogy enyhüljön kín idézett mosolyodba mártott melegséggel a könnyeid öleltem. Hidd el, én jó [… Tovább]
Lehunyom szemem, felszállok a gondolatnak az álmok vonatára, te integetsz, percekből órák lesznek. Nem lényeges helyek, történések. Lehetek én ebben az országban mihaszna álmodozó, képzelt vonatokkal kell jönni vissza, A baljóslatú jegenye veti kátrányszagú árnyékát, a valóság járdáira [… Tovább]
A lány, testében vándorló fénylény, anya, volt feleség. Korábban igazgatta éjjel egy haldokló köntösét. Aztán elfáradt abban is. A halál nem olyan félelmetes, mint nem hinni a létezésben. Olykor el?fordul, hogy a tükör nem mond igazat, gondolja olyankor: „mi [… Tovább]
