Kiss Mira Szerző
Vezetéknév
Kiss
Keresztnév
Mira
9 év Nincs Komment

Elfutott az életem,

Az id? telik felettem.

Elmosódott árnyak, vágyak,

Megsárgult tárgyak között

Négy fal közé zárva, fekszem az ágyba,

Id?nként úgy, mint aki már nem él.

Szorongató emlékeimben kísér

Az emberek süllyed? világában

Rám tapadt emberi közöny.

Felettem az ég hol kiderül, majd beborul.

A homokórában lassan fogynak a szemek.

Álmodom ébren maradva egyedül,

Néha úgy, mint második s harmadik személy.

Szívem id?nként megretten,

Eltévedt bagolynak mutatom az utat,

Sötét felh?k között, csillagokat keresve,

S járom tovább az utam, emlékezve,

Hogy volt egy életem

—————————————————

Kedves Mira,

 

A helyesírási hibák javítása után várom vissza!

 

 

 

 

 

 

 

 

9 év 1 Komment

Befejezetlen élet utadon kísérünk utoljára,

félbeszakadt munkádat a halál elvágta.

A naptárban ez a nap fekete lett.

Nincs igazság sem többé vigaszság,

marad az emlék s a bánat.

Búcsúzik a pap s mindenki

aki vele imádkozik.

Néhányan sírodig követünk,

beállunk utánad a sorba,

s ha egyszer majd találkozunk újra,

emlékezni fogunk a múltra.

 

 

9 év 6 komment

 

 

Álmaink összed?ltek, az id?

 vasfoga felemésztette ?ket.

Szobáink falán tépett tapéták,

rajta kopott festmények,

fiókok mélyén letörölt

üres kazetták.

Lelkünk mélyén porlepte,

tátongó emlékek

közt guberálunk.

Karunk sírás és nevetés

között ölelkezik a felismeréssel,

s benne ott van minden szenvedésünk.

9 év 5 komment

Nem volt maradása,

fejét lehajtva elindult

az országút irányába.

Szakadt kabátját

tépte a szél.

Cél nélkül bolyongott

könnyeit nyelve,

behunyt szemmel koldult.

Id?nként megjelent álmában

ki magára hagyta ?t

Bolondnak hitték 

mert látta a jöv?t,

magyarázta a múltat,

a jelent nem értette,

mégis hitte Istent, 

ki majd egyszer összeszedi

elgurult gyöngyszemeit

az út vastag porában.

 

 

 

 

10 év Nincs Komment

 

 Meghalt,
de hiába zárt be ajtót, kaput
a szerkezet még jár.
A csend rákja más id?ben

unszol s visszafelé jár.

10 év Nincs Komment

Miután megette a vacsorát
fogát pohárba tette.

Ajtót bezárva, megvetett

ágyába mormolta esti imáját,

s pihentette szemét az 

éjszaka nyugodalmában.
Reggeli ébredéskor,

kimosta szeméb?l a csipát,

betette a fogát, majd 

frissen borotválva, botját fogva

elindult szokásos útján.

Sarokról vissza fordulva

azon gondolkodott, hogy

hová tette a ház kulcsát.

10 év 13 komment

 

Erzsi néni, aki csak a szépre emlékszik. A múltra, amikor még fiatal volt s férje a tenyerén hordozta. Akinek csak ? volt a mindene s gondolatait olvasta. Ma is sokszor kinyitja a szekrényajtót, végig simítja levendulaillatú régi szép ruháit, amelyeket férjét?l kapott. Mindegyikr?l mesél valamit. Emlékek, események f?z?dnek hozzájuk. Szép pár volt, irigyelték ?ket az emberek, sikeresek voltak, jól éltek, élvezték az életet s benne egymást.

Gyula bácsi egy pár éve elhunyt. Itt hagyta párját. Erzsi néni, aki egészséges volt, mint a makk teljesen összetört lelkileg. Sírt egész nap, nem mozdult a lakásból. Távoli rokonok el voltak foglalva saját életükkel, mint ahogy a barátok is. Erzsi néni egy szép napon nem tudott felkelni az ágyból. Feje állandóan visszahúzta, szédült, kiszáradt a szája, szúrt a szíve, gyorsabban szedte a leveg?t, pánikba esett. Sok próbálkozás után végre elindult a konyha felé. Pár lépés után, hirtelen sötét lett.

Amikor kivilágosodott karjába infúzió csepegett. A szomszéd ágy fel?l egy beteg jajgatott. A másik ágy fel?l egy csupasz fenék nézett rá, amit épp tisztába tettek. Talán álmodom, gondolta…

Reggel arra ébredt, hogy egy ápolón? mellé tesz egy lavór vizet, hogy mosakodjon. Nem mozdul, nem érzi kezét-lábát, azt sem tudja, hogy hol van. Kérdezne, de nem jön ki hang a torkán. Szomjas. Szemével int az ápolón? felé, aki keresztülnéz rajta. Erzsi néni újra behunyja szemét s álmodik. Férjével ül kedvenc presszójuk teraszán, s jéghideg málnaszörpöt isznak, miközben etetik a madarakat.

 

A madarak az erkély párkányán, akiket mindig úgy várt. Most csupa piszok minden. Erzsi néni szomorúan nézi a fotelból ?ket. A járókeret nem fér ki az ajtón, hogy lemossa a párkányt s énekeljen kedvenceinek. Ül a szoba közepén, asztalon mécses, s leltárt készít arról, hogy mit vittek el a betör?k, amíg ? korházban volt. Kirabolták, elvittek minden értéket, összetörték az emlékeit s vele az ? szívét.

Egyedül maradt. H? társa a járókeret, akire támaszkodhat, egyedüli támasza, fegyvere, h? kísér?je. Segítségével elmegy a szekrényig, amelyb?l tömény levendulaillat árad. Végigsimít minden darabot, s mesél…

Zsebében kotorász, amib?l már rég elhagyta a rongyot, amibe orrát fújta. Maszatos kezével törli a szemét, siratja a múltat.

 

 

 

10 év Nincs Komment

Az oldal megtekintéséhez belépés szükséges. Kérjük, jelentkezz be itt .

10 év Nincs Komment

 

 

Gondosan ápolt sírhant alatt
élnek, kik eddig nem éltek.
Nem félnek, nem remélnek.
A lelkek temet?je egyforma.
Nincs gazdag se szegény.
Az Úr el?tt mindenki egyforma!

     Csengettek.

Egy újabb vetélt kér örök menedéket.

A kripta fölött holló köröz.
  A faluban harangoznak.

 

 

 

10 év Nincs Komment

Szobád homályos sarkában
ülsz teljes magányban.
A gyertya pislákoló fénye alatt

száraz kezed  tördeled,

ráncaival szoknyádról

?sz hajszálaidat szeded.

Múlik az id? feletted.

Kiss Mira Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.