Elfutott az életem,
Az id? telik felettem.
Elmosódott árnyak, vágyak,
Megsárgult tárgyak között
Négy fal közé zárva, fekszem az ágyba,
Id?nként úgy, mint aki már nem él.
Szorongató emlékeimben kísér
Az emberek süllyed? világában
Rám tapadt emberi közöny.
Felettem az ég hol kiderül, majd beborul.
A homokórában lassan fogynak a szemek.
Álmodom ébren maradva egyedül,
Néha úgy, mint második s harmadik személy.
Szívem id?nként megretten,
Eltévedt bagolynak mutatom az utat,
Sötét felh?k között, csillagokat keresve,
S járom tovább az utam, emlékezve,
Hogy volt egy életem
—————————————————
Kedves Mira,
A helyesírási hibák javítása után várom vissza!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Kiss Mira
