Vers

Summa

S ha már nincs a minden, Van a semmi – Végül, végre mi marad – Lényed innen kimered; Mondanád, hogy gyáva vagy?   Hallgatsz, nagy beszéded Most se mondod, Belátod, hogy több a csend; Próbálkoztál, nézegetsz – Koldus vagy és [… Tovább]

Vers

a lépted

    utca csendjében visszhangzik léptem fent pislákol egy csillag nézem… –  kezed miért húzod el folyton – elsuhan a szó gondolatokat ébreszt mélyen bennem nefelejcsszirmok képek mosolyogsz szemed nevet belém kapaszkodsz s most … csak a lelkemben visszhangzik lépted [… Tovább]

Karcolat

Megmenekült

  Soványka gyerek volt, kimondottan vékony testalkatú, egészen addig, amíg a kollégiumba kerülés gyökeres változást nem hozott az életében. Imrét szülei az akkor szokásos módon, társaival egyetemben, attól függetlenül, hogy helybéli volt, kollégiumba, akkori szóhasználattal intézetbe íratták továbbtanulni. A vékonyka [… Tovább]

Karcolat

Népkonyha

*       Hideg van. A felkelő Nap rideg mosolya füstöt csal ki számból. Kezeimet összedörzsölve hunyorgok. Már megint egy újabb nap. Gémberedett ujjaimat zsebre vágva indulok a vakvilág látványközpontja felé — a népkonyhára. Talán jut nekem is egy [… Tovább]

Humor

Tisztelet (a piszoárhoz)

Tisztelet (a piszoárhoz) Azt’ leszállt a nagy témákról, nem üvölt, se vér, sebek; sehol semmi emberiség, magyarság se direktbe’ még az id?k teljességét se tördelte rímekbe. Megtalált valami aprót, ami szinte evidens, amire a versfaragó föl minek is figyelne – [… Tovább]

Vers

Tengerszív

  Tengerparton csendes álmokkal ülök az alkony setétjében. Szép emlékek ringatnak el várok az érzelmek dombján.   A tenger háborog, s egyedüli pásztora csak én lehetek. Nagy hullámokban csapdossa lelkek áradatát, foszlányokra törve azokat. ———————————————————-   Kedves Mátyás, gyöngécske agyonhasznált [… Tovább]

Vers

Konstans

  Nem vagy állandó. Változol a végtelenen túli fókusz fényben. Kompakt lényed retinámba ég. Leképezlek. Engedj! Félszed áthangol. Szemeid csókos léptemen nyugodnak, ha újra nyomodba érek.

Vers

Zöld-kék hangok

Sikkony, 2007. november     Hahó! Mi ez a vízcsobogás-zaj ott, ahol nincs is folyó? Ez a hang, mi zuhatag vízesést idéz föl, csörgedező fodrozódást? Mi ő, ki ő? Lám csak, a nyárfa, leveleit rázza, azzal csörgedezik ő. Fülemet csalja, [… Tovább]

Vers

SZÁMADÁS

Festmény: Kovács Zoltán – Hegyi pince       Bíborfakó fellegén Pásztor álmát ?rz? fény Gyertyagyújtó foga rág Ködmönsz?r? napra hág Hószínderes der?ben Barnab?re reményben Szélkorbácsolt bocskorbér Borbírája borban mér Szórja Márton garasát Telel?re telt kamrát      

Vers

Angyali szerelem

* Két tündér-bájos gyermek lépdel, kéz a kézben s közben kémlel, üres utca vakablaka nem les-e a mozdulatra.   Nem érzik még, élet mit rejt, szemükben az éden, zöld kert, tátikák közt búvó méhvel, fecskefarkú lepkeröpttel.   Csókot lopni most [… Tovább]

Novella

Az Emlékező

   A lány emléke érdekes módon nem képekben – pedig leggyakrabban úgy szokott, s jut eszembe, van egy neves festő például, aki rendszeresen elmosódott arcú nőket fest, mondván, ilyen az emlékezés természete, no, persze a testek finom hajlatait, domborulatait az [… Tovább]

Karcolat

Szeretlek, Cica!

Fotó: Ligeti László * Mindenki ott nyüzsgött körülötte, és drukkolt. — Mély levegő, szárnyakat szét, erőteljes elrugaszkodás! — mondta a Papa. Mama csak ült, és aggódva figyelt. Testvérei nem mertek a fészek széléig merészkedni túl gyengék voltak hozzá, csak nyakukat [… Tovább]

Élménybeszámoló

Vigyázz, mert néha támad a net!

Valamelyik este Serfőző Attilával leveleztünk itt. Mondjuk, megosztottam néhány igen elkeserítő tapasztalatom. Ő azt javasolta, írjak ezekről. Íme, a végeredmény! *   Sokáig töprengtem azon, leírjam-e a saját példám, aztán úgy döntöttem, miért is ne… Neveket, helyszíneket nem használok, így [… Tovább]

Novella

Összekuszált álmok

A Minden rendben lesz c. írás átdolgozott változata *     *   Krisztina felébredt. Csendben kibújt a paplan alól, az ablakhoz ment és széthúzta a sötétítő függönyöket. Ragacsos reggelt látott odakint, amely még az éjszakával küzdött a novemberi ólmos [… Tovább]

Vers

Exodus

Átbukott rajtam a rendszer- váltás ruha és hideg élelem birkózik hátamon. Ezt a -meglehet szükségtelen- elindulást magamra vállalom, de zavarnak kíséretem öntudatos szentjei. Ahogy kihúzzák magukat, és egy ritmusra lépnek, megpróbálok -a biztostól menedéknek- némi trappolást közbeejteni. Persze ismer?s mind: [… Tovább]

Vers

Elkopnak végleg

Elkopnak végleg       …a bézsszín? ruhát mint újat viseltem, anyám régi tavaszikabátja volt, kitelt bel?le, alul nagy felhajtással; leengedik, ha kell, kitart a hossza jöv?re, /csupán a kopott rész lett félredobva;/ viselheted- mondták- ünnepnapokra! bal oldalt, szívem fölött, [… Tovább]