Nap: 2011.11.29.

Nincs er?m felmosni a világ folyosóit,kiszell?ztetni a régi, boldogszobákáporodott csendjét,lépcs?házak ólom-g?zeit.   Fényl?-fekete tócsák partjára állok,végül, utolszor.  Szorított öklökön körmök hószín félholdjai villannak néha:a pupillakörökben örök, sötét holdfogyatkozás.

    Vegyél egy nagy levegőt, többit bízd a vízre, nyújtózkodj el széltiben, hosszában kiterjedj – tenger tart fönn, életed nem enged süllyedned,   valamennyi szakadék rája, barrakuda, ismeretlen mérgezők illesztve múltadba; hason, búvárszemüveg, látod, mitől félnél,   leveszed és [… Tovább]

  mottó: múlt tompaság párnám mellett lelóg mint elalélt kézfej       Mint jó suhan át hátamon, ahogyan a kérdőjelekből kígyót formálsz. Mosolyoddal fogsz megöntözni, most elindulok. Hajnalhasadásba, hogy magammal nyugalomba gabalyodjak, az elképzelt jóga-játék eddig folyton lekörözött. Kinyújtott [… Tovább]

Egyre több ház falán a tábla: ELAD! 🙁 El kellett adnom a házam –Hazám, nem ily’ sorsra vágytam!Hitelbe hajszolt a kényszer,s most bankokat tömök ki pénzzel…——————————–>s most bankot tömök ki pénzzel ————————————————————————————->(Így  lesz az egész szakasz nyolcas) Legyen csak kövér [… Tovább]

Mosolyodhoz bújok,mint diderg? kismadár,melengetsz tenyeredben– itt otthonra leltem –Számoltam a perceket,hogy végre átöleljelek,jósolták szelíd jelek, jössz majd, és újra élhetek… ______________________________________________ Kedves Éva! Az a rövidke f?oldalra kevés. Naplóba javaslom… Üdv: Tibor    

                                                        Fölvont szemöldök magasából szürkébb                                                       a horizont. Ideje enyhíteni                                                       dogmák szigorán. Szaporázd inkább, ropd,                                                       mintsem hogy ősz hajszálakat szaporíts.                                                         Álnok a késztetés, mely vékony jégre                                                       visz. Hasznos, ha iránytűd agresszívabb                                                       nálad. A psziché intimebb tájain                                                       minden járható út hidakhoz vezet. [… Tovább]

                                              Arcaim                          Magamra nézni, és magamba, a tükröket magam elé tartva:   mutatják arcaim, álarcaim formáit; b?römbe égett ráncain utak megkövült lábnyomát,   réseit, ahogy az id? billen át kitárulkozásból lejtmenetbe,   az alkotás, a [… Tovább]

Nekem nincs torpanni békém, minden dombom mart, meredek. Soha nem hajlítnám magam, de vágyom, hogy legy?zzenek.   T?n?dve-tör?dve állok, partján rozsdaverte rétnek. Neked is szeretned kell, ha véletlen megszeretnélek.