Vers

Észrevétlen érkező

Hűs lehelet…     Őrzök egy levelet, ősz küldte üzenet. Deres lesz, lassan zizegő, észrevétlen érkező hűs lehelet, csipkézi a tájat, rajzol tétova árnyat.   Várakozással telve a lét, messze apró fények, remények, élet-ígéret, egyszer elérlek.   Itt vagy tudom, [… Tovább]

Vers

Kései beszélgetés apámmal

Nagyszalontán, a Csonkatoronyban van elhelyezve Pet?fi Sándor és Arany János szobra, amit Kolozsvári Puskás Sándor készített. Elég soká örültem Pet?fit, hogy ma már Aranyt szeressem inkább. Talán mert nem diktál, nem t?z elém egyetlen, végs? célt, meg vérözönt. Fészek ha [… Tovább]

Vers

A széparcú n?k hallgatnak így el…

A széparcú n?k hallgatnak így el, mikor megérzik, arcuk mellet csapkod az ?sz. Félnek-féltenek akkor, tekintetük fürkész?-anyányi. Átkarolom ?ket, mosolyognak, fogaik tejfehérek. Embernek-férfinak lenni nehezebb, az arcélek kemények, mint az ólmos ég, nappali. Fojtó-tiszta kedvvel élek – kegyetlen, mint az [… Tovább]

Novella

Gyomorbaj

    Egy év telt el. Az augusztus most is súlyos-fülledt, poros és merengő. Lassan csitul benne a fájdalom. Voltaképp így kellene hagyni mindent. Bár a gyerekek, unokák noszogatják, essen végre túl rajta. Így, a szobaajtóból szemlélve, pont olyan a [… Tovább]

Fordítás

Malcolm Lowry: Sírfelirat

illusztráció – ukulele, polinéz penget?s hangszer, haway-i gitárnak is nevezik     Sírfelirat     Malcolm Lowry nyugszik itt megjárta a Boweryt írta mufurc, magahitt, rém cikornyás dolgait. Piált minden éjjelén, horpasztott a nap delén, s meghótt játszva ukulelén.   [… Tovább]

Vers

Jobb lenne megbomolni

      Lehet, jobb lenne megbomolni, mintsem látni a magyart térden, mint kiegyez? kényszerembert, a mihasznát, ki masíroz kutyab?rét lengetve, vörös csillagot t?zve mellére, közben gojnak gúnyolja apját. Habzó szájjal védi a békét, mint önnönmagát – anyja tévedését. Fél-lelk? [… Tovább]

Adoma

Ághegy, ezúttal nem almával

Az ág csúcsán, egyetlen rozsdaszín? levél lengedez.Felállítja a szél, s mint lándzsanyél szúrja az eget.H?vös ablaküveg, odanyomtam ismét homlokom.A kint és bent párhuzam. Levél a szélben, nyomot hagyott mint homlok az üvegen. Mégse látszik, a szél megannyi levéllel ?zi elenged? [… Tovább]

Vers

Medertelenül

Akár a folyókon az ár, úgy vonul végig bennem, duzzad, belémnő, kitalál, megáraszt, beföd engem, medremet végül nem lelem, giz-gaz, fatörzsek, dögtetem piszkos-szürkés vizemben.   Aztán a sodrás csillapul, kilátszanak a partok, még zavaros vagyok alul, még nem tudom, mi [… Tovább]

Vers

(Re)kontúr’

    Néha megértjük lator szemét, ahogy néz a feltámadó szélben, néha engedünk szent szerettünknek árulást magunkon vakarva örökkön sebét, torzón, kontúrok nélkül válunk önmagunkká, lassan az akarok lenni – akit látsz…          

Vers

éberen

  Boldogságot lehel a pillanat. Érzek, mint napfény a levegőt. Áttetsző köntösben formátlanodom, egy porszem belsejéből kiárad a harmónia tengere. Nekizúdul, egészen közel súg, vággyá igyekvőn belém botol. Jelenné cseperedik, lecsap csattogó szárnyaival. Végigsöpri földi hasonmásom. Eszmélek. Mosoly és könny [… Tovább]

Vers

Hajnaldal

  – dico ergo sum –    Tele vagyok hazugsággal: úgy látok, ahogy te. Hajnalban madárdal ébreszt, vörösen nyíl Nap-szem. Nem így van ez. Az a rohadt madár ébren talál; különben is kifenének az a nagy harsogás. Tudjuk itten a világban, mi, [… Tovább]