Jagos István Róbert : Jobb lenne megbomolni

 

 

 

Lehet, jobb lenne megbomolni,
mintsem látni a magyart térden,
mint kiegyez? kényszerembert,
a mihasznát, ki masíroz kutyab?rét
lengetve, vörös csillagot t?zve mellére,

közben gojnak gúnyolja apját.
Habzó szájjal védi a békét, mint
önnönmagát – anyja tévedését.
Fél-lelk? fél-nemzet szülötte.

Hány évszázada már, hogy nincs magyar,
csak emlékek és az álmok vetülnek olykor
házaknak falára, rogyasztva még jobban
a valóságot. Pet?fi Az volt. Rövid és
beteljesületlen. Huszonhat év füstbe ment.
Már akkor is kés? volt lyukat vágni
zászlainkba – a dölyf ott is mindenek felett
állott, csakúgy, ahogy most – én se vagyok
más. Újabb füst hazám egén.

Elcsépelt frázisok gy?lnek megalkuvó
literátorok által kiölve a valót – még élek.
Még nem szívott be a rendszer, még nem
taposott agyon a kerék. Elmém még félig ép,
de vajon mit hoznak majd az évek? Rettegést.
Hát lehet, jobb lenne megbomolni,
semhogy térdepelnem kelljen tükreim el?tt,
mint kiegyez? kényszerember.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.05. @ 16:38 :: Jagos István Róbert
Szerző Jagos István Róbert 161 Írás
A nevem Jagos István Róbert. 1974 tavaszán születtem. Életem nagy részét Hódmezővásárhelyen éltem le (34 év). Elég korán, 1989-ben 15 évesen kezdtem el verseket írni. Ez a lendület 1998-ig tartott. Szűk tíz év után újra neki fogtam a rímfaragásnak. 2008. óta már prózákkal is próbálkozom. Ugyanennek az évnek őszén, a Csokoládéház című versemmel, bekerültem a ÀžLírikus képzelgésÀ pályázat döntősei közé. Alkotásaim megtalálhatók több országos irodalmi portálon is. Több mint egy tucat antológiában szerepelek mint szerző. 2010-ben Kárász József díjazott lettem, ami által felkértek a Kárász József irodalmi Kör alelnöki posztjára, illetve a Dél-Alföldi Művészeti Kör alapítója és elnöke vagyok. Irányításom alatt az utóbbi kör köteteket is jelentet meg. Egy saját kötettel rendelkezem, melynek címe: Made in az idők hajnalán. Most tavasszal készülök megjelentetni a másodikat ami a Félresértett szavak címet viseli. Verseim ajtók. Bennük és általuk újraéledek - élek újra. Oldok és kötök - megtartok és elengedek. Pillanatot, indulatot, vágyat, szerelmet és gondolatot. Életet és halált. Büszke esendőként vagyok ember, férfi és magyar.