Vállainkon óriás id?
Apám ritkábban kísér a kapuig, csigolyáit fél évszázad indulói taposták csörg?sre, kattogósra. Ami sujtás van, mind belecsontosodott derekába, bosszús, tör?dött tekintetébe. Én is tudom, amit apám rég megtanult már: a végeken élünk. Végeken, hol a földszagú, nyers eleven hitek szeleit [… Tovább]
Izzásban
Jelenj köztünk hő leánya… * Ketten ballagtak kézenfogva a mezőn, alakjukat élesre rajzolta az alacsonyan járó nap fénye. — Te tényleg tudsz tüzet gyújtani csak úgy, minden nélkül? — nézett Kenor a lányra. — Tudok hát — mondta [… Tovább]
Bátorságlecke
Ha bátor fiút akarsz nevelni, te sem mutatkozhatsz gyávának! * Úgy lüktetett a szívem, mint — ahogy mifelénk mondják — a pucos veréb feneke. Fájdalmasan vergődött a mellkasomban, ahogy lehajoltam, ki akart esni a számon. Összeszorítottam fogsoromat, s [… Tovább]
Boldogság
A lány boldog volt. Minden csodásan alakult, a munkahelyén jól érezte magát, a fiú szerette, szinte elhitte, lehet még boldog az életben. Aznap mikor hazaért, senki sem volt még otthon. A számítógép elé ült, és felment az [… Tovább]
Szilveszteri különjárat
December harmincadikán éjjel kezdődött a történet, és Szilveszter napján hajnalban fejeződött be, abban az időben, amikor még fel sem merült a kérdés, hogy melyik repülőtérről indulunk és hova is érkezünk. Egy volt… A FERIHEGY.* Akkoriban a tranzitban, [… Tovább]
Lázas vagyok…
Pár éve egy ártatlan élmény boldoggá tett. Meg?rzés végett leírtam, ma el?került… Réges-régen, már alig emlékszem,Álltam az ablak el?tt, és csak néztem. Lázas vagyok… vagyis… érzem, hogy a homlokom meleg… biztosan lázas vagyok… Nem… nincsen semmi bajom… pontosabban ez [… Tovább]
Esztendő sarjad
Mozdul az óra nagymutatója, balra az óév, jobbra az új, huszonnégy hónap összefogódznak, tizenkét régi, tizenkét új. Tárul a lelkem, mégse eresztem azt, ami bennem szívbe feszül, múlnak az évek, s bárhova érek, messzire jutni nem sikerül. Szól [… Tovább]
Tág, fekete szemekkel
Okos cs?sz a cementholdas éj,játszani engedi csont-csikóit a télnek.Nyargalásukra vigyázzba remekül a város,a fehérre fújt bérházak tág, feketeszemekkel merednek összedúlt díszkertjeikre.Tágulnak, dideregnek a hézagok.Az utolsó mozdulat marad ígymeg az emberben, az utolsó bentrekedt mondat,integetés, ha nagyot, nehezet búcsúzunk.Nyoma sincs bennem [… Tovább]
Sepr?t a gondokhoz
Sepr?t a gondokhoz… Kilukadt ââ??â?? zsákombólââ??â??ââ??â?? fogy az öröm, tegnaptól kókadtan lóg a szögön. Bánatom ââ?¢Â« ki vallja? Panaszom ki hallja?♠ Komám, ha tipped van megköszönöm! Elmegyek,♥ megjöv?k, úton vagyok, gy?jtöm az [… Tovább]
December 31.
Minden Toronylakónak és idelátogatónak boldog új esztendőt! Áprily Lajos: Fogyó idő Valamikor így mértem: évek, évek, egy idő óta így: napok, napok. S tán nemsokára napokkal se mérek, azt mondom: percek és pillanatok. 1966. március [… Tovább]
Százéves szeretőmnek
Öleltek kezeid, simogattak – már száradó és foltos-barna bőrük; körbevett a hangod izgatóan – most kaparósabb, halkabb, olykor elhal; testedért én kétszeresen álltam – s bizonygattam: örökké… – csak nézem; rosszul látok, szép szemed, mint régen…; járásod, a csípőd hogy’ [… Tovább]
írni
magunkról magunknak lélekt?l lélekig sorról sorra lapszélt?l lapszélig a teljesség fel?l a teljesség felé isten isten én t?lem az énig többé kevésbé tiszta szívvel regék és rigmusok kezdett?l kezdetig *** írni írni nem írni írni nem inri [… Tovább]
Szilveszteri limerickek
Malacot pumpált egy hékás… Élt itt egy ember a Jankó, mell?le elt?nt a mankó, újévi kering?, féllábbal kering ?, de tudta, hogy így nem frankó. Volt egyszer egy falu Téglás, malacot pumpált egy hékás, újévre azt mondja, az [… Tovább]
Vonat
Csak suhan, robog sebesen ez a vonat, a lét pályaudvaráról zakatolva indul mint kósza gondolat, az id? fogságába tolató, talpam alatt roppanó pillanat, gomolygó ködbe vesz? fém, csillanó sínpáron futó jövend?, melyen életem halad. Eltéríteni nem lehet, az irány [… Tovább]
Újévi kívánságok – Népköltés
Baráti szeretettel kívánok boldog új esztendőt a Héttorony minden lakójának!
Hullámverés
Az elejében ott a vége, fehér taraj a büszke jajban, beránt a nyers hullámverésbe, és csöppé zúzza a hatalmam. Csak kapaszkodunk, kéz a kézbe, mint fürge fodrok, gyűrt karajban, bezúdulok a lüktetésbe, hogy ringatózhassak a dalban. Egy óriási [… Tovább]
Rendhagyó B.Ú.É.K.
Szilveszteri diri-dári-dó * Bálterem… a plafonon kopott műkristály csillár, homályos fénnyel, halvány reménnyel. Emberek gyűlnek a tömegben, s az ékes seregben, arany villog kevélyen, ifjon s vén tehénen. Blazírt zenekar hangol már. Bár csak három [… Tovább]
Régi mese
Szilveszter délután volt. A lány földalattival igyekezett a barátaihoz. Nagy buli készült, már alig várta, hogy odaérjen. Sötétbarna haja fényesen omlott keskeny vállára. Tizenhat évesen, teljes önérzetével nézett a vele szemben álló fiatal fiúra, aki mióta felszállt, le sem [… Tovább]
MENTVE
Kiemeli fejedet a vízből. Érted? Kapsz levegőt újra. Ne zihálj, ne örülj túlságosan – folytatod, hol másik hagyta: ez itt most nagyon a te életed, tudj a vízről, de ne figyeld, előre tarts – bármerre – part felé. Lentről már [… Tovább]
Virág
Kis hajtás n? a földb?l Piciny Szár kél a bölcs?b?l. N? a fény felé s, mint a víz a medrében terjeszkedik a szívünkben. Elveszik a fény sugaraiban Hirtelen t?nik el az áradatban. Élete csekély hossza nem bátortalanítja Élete öröme mi [… Tovább]
Nem eszek, ha nem vagyok éhes
A ceruza vége kitört, markomban a hegyez?, vadul integetnek a lélekelemz?k. Négy égtáj van, az én utam az ötös, szürke grafit ütötte seb, a papírból vér csöpög. Morfológia? Tanatológia? Törékeny testedet a részvét kétrész szakítja. Lelked szaftját fogd fel inkább [… Tovább]
Ta tara ta tat tará…
Fotó: Fotóház – P. Zita Est. Szelíd. Ma nem ködös. Bor. Fehér. Ha nincs vörös. Fül. Zene. Itt nincs beszéd. Tánc. Magány. A test henyél. Árny. Kaszás. De pók csupán. Düh. Ruhás. Egy folt után. Fény. [… Tovább]
Mellszemű
a címet Radnai Pistától loptam Kibont az éj. Sötét repkény közt leled a holdat. Földút ölében mégy, kettévált combú fák közt bozont s kopár bozót, görbe ágak, sötétbe font selyem. Mellszemű dombon holdsugár csorog, pehelyfüvek az ég csillagaiba kapaszkodnak. [… Tovább]
Csendvilla
Elviselni a csendet. Amikor már lélekben sincs senki veled. Sorsuk tovább szalad, míg tiéd sántán, magát vonszolva halad. Lomha párhuzamos, sose ér hozzá semmihez, csak utat keres a csendek között. Süket csend. Béke csend. Csendbéke, egyedülcsend. Fontolt csend. Magánycsend. [… Tovább]
Új év
Új év szépsége kísért és sarkal szüntelen, ahogy elképzelem a még meg se születőt, bár hajnalom, delem elmúlt felettem s az alkony közelít, mégis várom őt s hiszem, ha fogytán is a lencse s a virsli rövidebb -vele eszem- nem [… Tovább]
Belbecs
Meglódult az idő. A tervezett induláshoz képest, két órával később eredtek útnak. A fiúnak feltűnt, hogy barátait, puttony méretű hátizsákok cibálják vállból gerincferdülőbe. Még Margit is, akivel hetek óta csak fonódott és szövődött kapcsolatuk, cudarul felmálházta magát. [… Tovább]
TÚL
(valójában nem is paródia) hamar „túlvagyunk”: fény, szív és szivárvány, belső hang, titok, égi rend és vágyak, tíz, tisztaság meg harc – mind egy kupacban utazónak hátán – mint a múlt a zsák – és szája szólni kezd, és [… Tovább]
Sasok földje I. fejezet
1944. június 16. Kegyetlenül záporzott az es?. Szokatlan gyorsasággal csapott le és megiramodó, gyors szemei megtáltosodott tücskökként pattogtak a felhevült talajon. A vakító, mediterrán napfény gondosan beburkolódzott a s?r? fellegek mögé és az egész tájat egy errefelé igen szokatlan [… Tovább]
Légzuhatagban II/17. Ismét légzuhatagban
Amikor Áronról kiderül, hogy megjárta a pszichiátriát, és molesztálta Katókát, jegessé válik a viszony közte és a lány nevel?szülei között. Enik? elmondja szerelmével kapcsolatos aggodalmait Katókának… Ismét légzuhatagban Hiába volt a boldog nekiiramodás, Áron vegyes érzelmekkel [… Tovább]
Gyere velem 2
A gerinc tövéb?l ered a Tatros folyó, itt ugyan még csak patak, de a völgy végére a sok oldalvölgyb?l lefutó sok-sok patak által felduzzadva már zúgó, hömpölyg? folyó. Ennyi forrást, vízeret, patakot még sehol nem láttam ekkora területen belül. Ha [… Tovább]