Vers

A nem értemr?l

Nagy ég alá guggolt a bennem tágra nyílt csend. Testem kuporgó moha, északi szelek védte vár. Bánat álarcokat fújnak mint harsogó villámokat, de a nem értemr?l csak azt érezhettem meg – s a szaggatott sóhaj belátó teremt? jelenként azonosult a [… Tovább]

Vers

Zavarban

ha szemedbe nézek…   Nem éreznélek, ha egyforma hőfokon égnénk. Ajkad forrósága visszajáró emlék. Csókod pillanatot idéz, mikor először láttalak – kávé mellett -, nem is tudtam mit beszélek.   Azóta is tart a zavar, ha szemedbe nézek, karodba sodornak [… Tovább]

Adoma

Egy barátról

  Sunyibb nincs a versnél. Amikor azt hiszed, tovább nincs – megkeres. El?bb még élet és halálbajokkal – mostan küzdesz inkább rímmel, etikával, ritmussal és széppel, sohasem a könnyebb, ami vihet jóra, mégis egyszer?bbel. Ahol nem is várod, ott szokott [… Tovább]

Vers

Mozdulatlanul

Utolsó m?sor ez… Kemény Henrik emlékére       Mintha csak megérezték volna a lángok, utolsó m?sor ez, égtek a palánkok, hogy itt hagy örökre, elköszön a lélek, figura int búcsút teste mesterének. Elfüstölt az élet, ördög és malom, Süsü, [… Tovább]

Karcolat

Önkéntes bűnbak

        Érettségi előtti ramazuriban, a tankönyvek leadása folyik, valahol egy – a mai életkoruknál – harmincöt évvel fiatalabb végzős osztályban, ahol az osztályfelelős, felelőtlenséget tettetve játssza, hogy nem érzékeli a rengeteg hiányzó könyv satnyította kupacot.     [… Tovább]

Esszé

Megbocsátás

  (Mottó: Bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják, mit cselekszenek!)     Régen történt. Egy rabbi otthonában olvastam olyan képaláírást, ami arról szólt, hogy a megbocsátás üdvös dolog, viszont az emlékezés kötelesség. Nála fogalmazódott meg bennem, hogy ez a [… Tovább]

Vers

Holdid?

Madách szellemének     Verséjszaka. Madárlátta szemmel nézeti magát a Hold. Ritmusalkotó tollak nyugtalan verg?dése. Fénycsattanás: valahol csillag csapódik habokba. Ért? nyelven olvastatja magát a Tejút.   Kilincs nyomódik, ajtó tárul, az esztelen menekülés székeket, asztalt, virágos állványt feldönt, falnak [… Tovább]

Hírek

Elhunyt Kemény Henrik

Nyolcvanhét éves korában elhunyt Kemény Henrik, a legendás bábos. Legismertebb bábja Vitéz László volt, de ő mozgatta Süsüt és Hakapeszi Makit is. (Kép forrása: [origo])         Vitéz László és az elátkozott malom (1 rész)   (…)A Népliget [… Tovább]

Vers

Akácvirágtánc

Fürtökben lógnak az akácvirágok, Megkövült, öreg fákról.Nemcsak lilák, égbetekint?k,Ruhájukkal tüzijátszók! Nehéz súlyukban,a kék csillámlik vissza,éppen. A másik piros!Szép itt a fa alatt! Szök?kútak el?tt,selymek a levelek,mereng?k és buják,vásott rét-tekerg?k.

Vers

Nyugalom

  Nyugalom – csitít, simogatja bennem a gyermeket; bánatúr ne osszon bút, megvéd a csend, beéri a satnya szavakat, és kisöpri belőlem, meghagyja csakis a tollpihe könnyet, közhelyek bársonyát. Olyankor veszi fel érdes lódenkabátját egy vámpír, és lép – nagyot. [… Tovább]

Vers

BEFALAZVA

Vakablakból nézed a világot, s húsz éve ígérsz egy kastélyt nekem. Mantrázod teremt?d nevét, s más takarója alatt várod, míg a csoda véletlen ideér.   Most tet? nélküli parasztházadba szivárog a napfelkelte. Mégis azt hiszed, végre felemelkedhetsz a megszentelt megsemmisülésbe. [… Tovább]

Vers

?szi csendélet

Ez a kép ihlette a verset.     Kastély parkjában két odvas farönk közöttkopott pad áll, lábához ?sz avarja költözött. Zúzmarás szél? haldokló levélhalom fáradtan görög tova az utakon.   Magány jár a fák közt s csendes nyugalom.   Nemrég [… Tovább]

Vers

Kiosztott lapok

Eljön az id?kérdések hadaolyannak születtél-eamilyennek te akartad…?Akaratom nem voltcsak kódok hadaméhedben jó anyámtanulni kezdtemsaját magam…Rám törtél magányombanburkom eresztvefényben érten azt gondoltamnem korai-e ez még nekem…Túl nagy már a távolságtalán túl közel a végede mihez születtem id?benés mihez nemmég nem tettem [… Tovább]

Vers

Igazság

    Hát igazság ez? Brutálisan vágják fejemhez ha kell, mi a valóság,  helyet miért nem találok köztetek a sorban, Valaki szánakozzon, saját bolygó világom mára miért idegen. Mikor adtam fel egészen önmagam, s eltitkolt, cirkuszi nevem. Elmúlt ötven év, [… Tovább]

Vers

Rebelde

(Lázadók) Fagyos csend motoz. Nem hagyhatom, hogy diszharmóniába boruljon mi él és mozog, jön a vihar, az eső majd elmossa belenyugvásodat.   Felgyújtod a házamat, a tető lángvörös hajába borzol a szél; mentsd meg, ami még menthető, legalább mi gyújtsuk [… Tovább]

Vers

Ékek

Nyugodjék… mind, ki ránk rontva közénk vert éket gyáván ízekre bontva. Az ék intő jelkép lett, béke kell harc helyett s a kettészakadt fánkon begyógyít minden sebet, hogy többé ne fájjon. Kihunyt avartűz bennünk minden idegen test. Hiába küzd ellenünk [… Tovább]

Vers

Sámán-csalódás

a színpad ostorával hatja magát     világon túli túlvilágkisiklott agy és kábítószer?rjöng a föld és vad fényekenmint óriási véglény bekapa színpad ostorával hatja magátés ostorral ver ezen a földöncsak közönség lehetünkamíg az agylágyulás bekövetkezikamikor a tudat vetkezikrád tör valami [… Tovább]

Vers

Minden egyszer?bb, szörnyebb

Agyvel?t, szívet köznapi gond ekéz,ráborulok a vetetlen ágyra.Simogatásra gyenge a férfikéz,tarkót támasztó, eleven párna.Minden téli éjszaka lusta, lassú,tükrein tipeg egy hószárnyú hattyú:s a csendben nevedet kiabálja.   Nehéz kereszt ez, keresni valakit,lomha kedvem éberségbe átcsap.Szemeim tüzes ikerkarikáitnem csitítja álom, sem [… Tovább]

Vers

Augusztus 20.

Fotó: Fotóház – amulett           Tudtad, hogy valamit tudtam. Túl kedves voltam aznap, arányosan a kedvemmel lettél egyre izgatottabb. Nagy volt a lábad, úgy negyvenhetes, az enyém tízzel kisebb, szerettelek. Kora reggel elindultál futni, azt mondtad, [… Tovább]