dudás sándor : Holdid?

Madách szellemének

 


 

Verséjszaka.

Madárlátta szemmel

nézeti magát

a Hold.

Ritmusalkotó tollak

nyugtalan

verg?dése.

Fénycsattanás:

valahol csillag

csapódik

habokba.

Ért? nyelven

olvastatja magát

a Tejút.

 

Kilincs nyomódik,

ajtó tárul,

az esztelen menekülés

székeket,

asztalt,

virágos állványt

feldönt,

falnak ütközik.

 

Csupa ismeretterjesztés

a világ,

üzletekben,

arcokon,

mindenen

árcédulák.

 

Gépül érzek,

fémegeret fogva

vallatom

a monitor

némaságba zárt

szavait,

feltárul minden,

amit akarok.

A múlt hatalmas

darabokban zuhan

tudatom elé:

mennyit

elért az ember

barlanglakától

a Marsra-indulásig!

 

 

Fontosságuk,

a régiek felfedezései

szórakoztatnak,

a történetek

vége mégis

sóhajsötét:

„Csak a vég,

csak azt tudnám

feledni.”

 

Legutóbbi módosítás: 2011.12.05. @ 16:41 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 771 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.