Vers

Százéves szeretőmnek

Öleltek kezeid, simogattak – már száradó és foltos-barna bőrük; körbevett a hangod izgatóan – most kaparósabb, halkabb, olykor elhal; testedért én kétszeresen álltam – s bizonygattam: örökké… – csak nézem; rosszul látok, szép szemed, mint régen…; járásod, a csípőd hogy’ [… Tovább]

Vers

írni

  magunkról magunknak   lélekt?l lélekig    sorról sorra    lapszélt?l lapszélig a teljesség fel?l   a teljesség felé    isten isten   én t?lem az énig   többé kevésbé   tiszta szívvel    regék és rigmusok   kezdett?l kezdetig   ***   írni írni nem írni   írni nem inri [… Tovább]

Vers

Vonat

  Csak suhan, robog sebesen ez a vonat, a lét pályaudvaráról zakatolva indul mint kósza gondolat,  az id? fogságába tolató, talpam alatt roppanó pillanat, gomolygó ködbe vesz? fém, csillanó sínpáron futó jövend?, melyen életem halad. Eltéríteni nem lehet, az irány [… Tovább]

Vers

Hullámverés

Az elejében ott a vége, fehér taraj a büszke jajban, beránt a nyers hullámverésbe, és csöppé zúzza a hatalmam.   Csak kapaszkodunk, kéz a kézbe, mint fürge fodrok, gyűrt karajban, bezúdulok a lüktetésbe, hogy ringatózhassak a dalban.   Egy óriási [… Tovább]

Paródia

Rendhagyó B.Ú.É.K.

Szilveszteri diri-dári-dó *       Bálterem… a plafonon kopott műkristály csillár, homályos fénnyel, halvány reménnyel.   Emberek gyűlnek a tömegben, s az ékes seregben, arany villog kevélyen, ifjon s vén tehénen.   Blazírt zenekar hangol már. Bár csak három [… Tovább]

Novella

Régi mese

  Szilveszter délután volt. A lány földalattival igyekezett a barátaihoz. Nagy buli készült, már alig várta, hogy odaérjen. Sötétbarna haja fényesen omlott keskeny vállára. Tizenhat évesen, teljes önérzetével nézett a vele szemben álló fiatal fiúra, aki mióta felszállt, le sem [… Tovább]

Vers

MENTVE

Kiemeli fejedet a vízből. Érted? Kapsz levegőt újra. Ne zihálj, ne örülj túlságosan – folytatod, hol másik hagyta: ez itt most nagyon a te életed, tudj a vízről, de ne figyeld, előre tarts – bármerre – part felé. Lentről már [… Tovább]

Vers

Virág

Kis hajtás n? a földb?l Piciny Szár kél a bölcs?b?l. N? a fény felé s, mint a víz a medrében terjeszkedik a szívünkben. Elveszik a fény sugaraiban Hirtelen t?nik el az áradatban. Élete csekély hossza nem bátortalanítja Élete öröme mi [… Tovább]

Vers

Nem eszek, ha nem vagyok éhes

A ceruza vége kitört, markomban a hegyez?, vadul integetnek a lélekelemz?k. Négy égtáj van, az én utam az ötös, szürke grafit ütötte seb, a papírból vér csöpög. Morfológia? Tanatológia? Törékeny testedet a részvét  kétrész szakítja.   Lelked szaftját  fogd fel inkább [… Tovább]