A vérehullt muskátlikrahófehér koporsókatborogat a tél.“Sose javulsz meg, fiam.”Hallom anyám hangját,szava halk, könny?, mint a hópelyhek, ha hullnak. Hazavárnak,s egyre ritkábban jövök.Apám olajos, vasporos hitevet szikrákat bennem,hevítve, mint valaminem evilági kohót:lobbos, levente szívemet. Fagytól fényes, feketegöröngyökön gubbaszt,didereg a [… Tovább]
* Karácsony hideg hajnalán kaptuk a legszebb ajándékot, fehéren tündöklő hajlékot. Láthatatlan tündérlányok átrepültek tündérországból, hófehérre szőtték a világot. Angyalruhájukban szálltak le a földre, mint milliárd csillag hópehelynek öltözve.
Tétova színeket forgat a Világ, unnád zöldeket, s vicsorgó sárgát, fény hiányát szomjazót, s egy-egy szűzies kéket… Kendőzött fehérre vetül por, hiszen a lila megfakul holmi fás szerelmek okán, s profán csend vijjog a lélek-palettán. _ Fölosztott színeket [… Tovább]
Nem számolom. Oly régóta ez a készülődés. Íme ünnep teríti ránk fenyőillatát. A tükörsima rend felbomló papírhalmai közt ébredek Rád. Szemem kinyitom, és mosolyodba ütközik szívem, hogyan lehettem messze, máshol, amikor örök fészked az idebent? Érzem távoli jövőm, öledbe [… Tovább]
A kultúra angyala – Gregor Merten, Carmen Dietrich legyen úgy hogy a hó betakarja tiszta becéző szavakkal puhán a mocskos kemény jeget és majd tavasszal illanjon a sár mikor mosdatjuk lelkeinket – az örökkévaló vigyázza botladozó vétkeinket [… Tovább]
