Vers

Anyám szomorút mesél

A vérehullt muskátlikrahófehér koporsókatborogat a tél.“Sose javulsz meg, fiam.”Hallom anyám hangját,szava halk, könny?, mint a hópelyhek, ha hullnak.   Hazavárnak,s egyre ritkábban jövök.Apám olajos, vasporos hitevet szikrákat bennem,hevítve, mint valaminem evilági kohót:lobbos, levente szívemet.   Fagytól fényes, feketegöröngyökön gubbaszt,didereg a [… Tovább]

Vers

Engedj gyermekként magadhoz újra

                                        Engedj gyermekként magadhoz újra                                                                                Gyermekáhítatom az id? felélte, templomod mélyén bimbózó virágot, engedd Uram, hagyj könyörögni érte, otthagyva néha a léha világot   b?nbánatom szürke leplébe bújva, k?kemény lépteim [… Tovább]

Vers

Karácsonyi ajándék

* Karácsony hideg hajnalán kaptuk a legszebb ajándékot, fehéren tündöklő hajlékot.   Láthatatlan tündérlányok átrepültek tündérországból, hófehérre szőtték a világot.   Angyalruhájukban szálltak le a földre, mint milliárd csillag  hópehelynek öltözve.

Vers

Hangvilla

    Tétova színeket forgat a Világ, unnád zöldeket, s vicsorgó sárgát,  fény hiányát szomjazót, s egy-egy szűzies kéket… Kendőzött fehérre vetül por, hiszen a lila megfakul holmi fás szerelmek okán, s profán csend vijjog a lélek-palettán. _   Fölosztott színeket [… Tovább]

Adoma

Ugyanaz – fenyőillat

  Nem számolom. Oly régóta ez a készülődés. Íme ünnep teríti ránk fenyőillatát. A tükörsima rend felbomló papírhalmai közt ébredek Rád. Szemem kinyitom, és mosolyodba ütközik szívem, hogyan lehettem messze, máshol, amikor örök fészked az idebent? Érzem távoli jövőm, öledbe [… Tovább]

Vers

legyen úgy

A kultúra angyala – Gregor Merten, Carmen Dietrich     legyen úgy hogy a hó betakarja tiszta becéző szavakkal puhán a mocskos kemény jeget és majd tavasszal illanjon a sár mikor mosdatjuk lelkeinket – az örökkévaló vigyázza botladozó vétkeinket   [… Tovább]