Vers

hangodba kapaszkodom

* a hangodba kapaszkodom ahogy rám simítod a szeretleket, nevetésedbe, mi visszacseng és arcomra mosolyt varázsol, gondokat űz,                    hófödte tájban elém virágszőnyeget hozol, színeket csensz a szürke égre és a  pillanatot nyújtod felém mikor összefonódik testünk és egymás ajándéka lelkünk, [… Tovább]

Vers

Manndalító

a képen Norah Jones   Langyos kedvesem, orrod szúrja légterem, nem tudja, hol ereszkedjen le egy kis pihenőre. Köröz, kiles a lehelet-felhők közül. Melegszik szívem, egy apró kanyarból fordulsz, együtt találunk oda, suttogom. Érintés-rét közepébe pottyansz, szelíd szárnyaidtól hajlanak pihés [… Tovább]

Vers

Várakozó napok

… hagyom … Üres pohár az asztalon, hagyom… rajta egy csepp remeg, tegnapi mosolyod.   Hajnalban ébredő gondolat, alig-távolság tőled. Várakozó napokba öltözöm. Hiszen tudod… Szeretek hozzád bújni, tested melegével takarózni.

Vers

Poseidon

*     tengerek istene ki úszni se tudott csak Kronosztól és Rheiatól kapott hatalmával és háromágú ócska szigonyával csapkodta a vizet s hitte, hogy a hullámokat ő kelti pedig Zeusz már rosszallón nézte mit művel a sok pocsolyával s [… Tovább]

Vers

Váltás

Indult, megpördült, esett,immáron sokadszorra lettkapaszkodó a hóba,csak karcolásnyi próba.Forogtak körötte kerekek,valami jött és akkor elveszett. Hátra arc!Csendes, mértéktartó hadak,csoportban morogtakpicikét -mégis csak –biggyesztett ajakkal,hahotán nevetve.   Küll?jét magáról csendesenlevette. Kerekek forogtak szerte,kenyerét még alig-alig ette…Marta a leveg?t, fel akart kelni,fájdalom [… Tovább]

Vers

A fenyőfához

  Házunkba jöttél, havasok királya   Fényt árasztani a szürke világba.   A Magasságnak hoztad üzenetét:   Megváltó született földi bűnökért.   Méltó feladatot osztottak neked,   Nem hajlong kegyekért szép szál termeted,   Felhők sötét arca meg nem tántorít, Viharban melletted állnak társaid.   [… Tovább]

Vers

Álom szakadás

Virradat viháncol ébredést szememre, s álmomat szakítva ránt e mély jelenbe – Hátrahagytam ott, a rózsaszín világban – érkez? szerelmem – ó, pedig de vártam!   Illatát beszívni – átölelve, lágyan – ajkain felejtve testemet, de vágytam! Visszatérni még vajon miként [… Tovább]

Vers

Követnélek csendben

Ha simogatlak, összerezzensz, kezeim hó-hidegek. Olyankor nevetve mondom: jön még május, színes szalagjaival, megmelegíteni lusta, h?vös ujjaimat!   A fák is kiszínesednek akkor, lombjuk tömött lesz, nehéz, teli tavaszi szeret?k szenvedélyével. A fák törzse a csonk-feketér?l csoda-barnára gyógyul, mint a [… Tovább]

Vers

Fekete csontjai ropognak

Fekete csontjai ropognak a csonka fáknak, évgy?r?ik meszes csigolyákként citeráznak.   E csontzenére ropja az erd?, szikra-havon. A nyár borg?zös emlék, én levert forradalom.   Fáim feketék, halottak, mégis meseszépek. Egész ma a hold, s fényében csak én, én fehérlek.

Vers

Úgyis kidobják?!

  Úgyis kidobják?!       Lehet az életet úgy elmesélni, mint egy joviális öregúr, vagy egy vénkisasszony tenné, elrágódni némi nosztalgiával, az események egymásutánján, felértékelni, leértékelni, átrakosgatni egyik polcról a másikra, leporolni, törölgetni, mint valami dísztárgyat, f? helyre tenni, [… Tovább]

Vers

Fújtató

Gyüszköltem kézzel-lábbal, vitt a hajlam, nehogy a munkát, imát megzavarjam, valami bőrből szusszant az ebadta, nagy ritmusát a mellkasomnak adta, örülte is a kovácsműhely korma, a vasárnapi falu templomtornya, a fekete öregek ráncán a hála, az ostyát áldók megváltó imája, [… Tovább]

Humor

Évbúcsúztató ökörségek

    A következőkben — ahogy Bátai Tibor barátom még tavaly olyan szépen elkeresztelte — „kedélyjavító” firkákból lehet válogatni.   Szőkefüzér   Szőke nő ül a vonaton és telefonál: — Drágám! Nem biztos, hogy találkozunk, mert csak menetiránynak háttal kaptam [… Tovább]