Tudnád tán, mit rejt a szív mikor szeretett ritmusra hív szüntelen suttogó dallama, élteti, becézi, akarja lázának ezernyi nászát, lobbanó tüzével keresi vágyát s mohóság b?nével haldokol.
Egy régi, de nekem kedves írás Vincent van Gogh Budapesten Márciusvég. Ragyogó napsütés. Múzeum hatalmas transzparenssel: Van Gogh Budapesten. Déli órák, a forgalom mérsékelt, a téren kisebb, nagyobb csoportok, iskolások, feln?ttek, buszok, akik voltak, s [… Tovább]
Zúzmara erd?válik a tájból,ködfala rejt?,hallgat a távol. Hótakaró érvégig a tájon,álmodozó télalszik a fákon. Dérleped?t öltlelkem a fagytól.Hószavakat költh?vös anyagból; Enyhe tavasszáolvad a tél majd.Pille szabaddáígy lesz a sóhaj. ____________________________ Budapest 2011. december 14. (kép forrása: http://gorbekor.hu/k%C3%A9p/t%C3%A9lbe-mer%C3%BClt-dermedt-t%C3%A1j)
Már egy év múlt el nyomtalan mióta utoljára láttalak, úgy léptél ki hirtelen életemb?l, akár elny?tt, rossz cip?b?l szokás. Bár kényelmes volt, új sosem lesz, izgalmas, valami más, és én, mint a cip?, most oly üresnek érzem magam, itt belül, [… Tovább]
Nap sugarán libben fütyörészve – tavaszt csal a télbe – Orgonarügy fakad, ó, gyilkosa lészen a hó! Megbabonázva simul hozzá, s még nem veszi észre – Csalfa e lágy ölelés – élteti, majd belevész..
