Hónap: 2011 november

csókba téved? éjjeli éned balzsam Hold magos égen

Itt kószálok Babériába. Kell nekem a babér, hiába.   Bens? valómról ím a teszt: szeretet szárnyakat növeszt.   És mások is itt, annyian; lelki öcsém, lányom, fiam.   Kísér bennünket mosoly, bók. Szövünk mi finom szavakból   költészet-hálót. Metaforák, zárt [… Tovább]

* Dallamokat varázsol most a szél a bazalt orgona-sípok között, csillagokat sző ez a halvány fény a tó fodrozódó tükre fölött.   A Római úton visz fel sétánk az öreg fák végtelen során át, halódó levelek hullanak ránk, megálmodjuk bujdosásunk [… Tovább]

Te némaajkú maradj keblemen mint az ősz mikor épp szerelmes belém és forgószéllel felkavarja a vágy pirosas sárgalevelét. És úgy feküdj itt, hogy hazajöttél – mint a vándor, ki többet nem menekül. Csak maradj mellettem és meglásd Idővel minden a [… Tovább]

    Aludtak a légycsapók, remekm?vet sz?tt a pók, s türelmesen vár most prédájára,   mi persze menten ott vagyunk, még nem sejtjük, hogy meghalunk egy gyilkos ölelésben,                                s míg életünkért küszködünk, a mester kipackáz velünk, s mosolyogva mondja:   [… Tovább]

Falra-hányt kor-só, fél-deci, már hangol a Zöld-ajtós. Nem kell Cégér, jó a bor, olcsóbb a hús, itt a lé(t)nél. Zörgő haraszt szelet vet, s minden az, ami… a sör a galléré, ha megdöntik, mint akit szeretnek és kőre köp(köd)nitilos.   [… Tovább]

  Nem rendülni meg értelmes beszéden, forradásnyi szájjal, tétlen szemekkel hagyni.Minden kezet visszaadni.   Nem mozdulni meg hiába éget is a Nap, teremj füstölg? csontokat, ha már húst nem teremtél.   Ahol törvény nincs, csak bírák, ott asztalokra irka-firkát ne [… Tovább]

      Magamban kételkedni olykor sokkal rosszabb, mint más(ok)ban, mert másokról azt gondolhatok, amit csak akarok, de magamról, ha elmerengek s jóakaratomhoz vetem a rosszakat, eredménytelenségnek érzem még a dicsőséget is, mintha csak egy befejezetlen mű lennék a jó [… Tovább]

Nincs er?m felmosni a világ folyosóit,kiszell?ztetni a régi, boldogszobákáporodott csendjét,lépcs?házak ólom-g?zeit.   Fényl?-fekete tócsák partjára állok,végül, utolszor.  Szorított öklökön körmök hószín félholdjai villannak néha:a pupillakörökben örök, sötét holdfogyatkozás.

    Vegyél egy nagy levegőt, többit bízd a vízre, nyújtózkodj el széltiben, hosszában kiterjedj – tenger tart fönn, életed nem enged süllyedned,   valamennyi szakadék rája, barrakuda, ismeretlen mérgezők illesztve múltadba; hason, búvárszemüveg, látod, mitől félnél,   leveszed és [… Tovább]

  mottó: múlt tompaság párnám mellett lelóg mint elalélt kézfej       Mint jó suhan át hátamon, ahogyan a kérdőjelekből kígyót formálsz. Mosolyoddal fogsz megöntözni, most elindulok. Hajnalhasadásba, hogy magammal nyugalomba gabalyodjak, az elképzelt jóga-játék eddig folyton lekörözött. Kinyújtott [… Tovább]

Egyre több ház falán a tábla: ELAD! 🙁 El kellett adnom a házam –Hazám, nem ily’ sorsra vágytam!Hitelbe hajszolt a kényszer,s most bankokat tömök ki pénzzel…——————————–>s most bankot tömök ki pénzzel ————————————————————————————->(Így  lesz az egész szakasz nyolcas) Legyen csak kövér [… Tovább]

Mosolyodhoz bújok,mint diderg? kismadár,melengetsz tenyeredben– itt otthonra leltem –Számoltam a perceket,hogy végre átöleljelek,jósolták szelíd jelek, jössz majd, és újra élhetek… ______________________________________________ Kedves Éva! Az a rövidke f?oldalra kevés. Naplóba javaslom… Üdv: Tibor    

                                                        Fölvont szemöldök magasából szürkébb                                                       a horizont. Ideje enyhíteni                                                       dogmák szigorán. Szaporázd inkább, ropd,                                                       mintsem hogy ősz hajszálakat szaporíts.                                                         Álnok a késztetés, mely vékony jégre                                                       visz. Hasznos, ha iránytűd agresszívabb                                                       nálad. A psziché intimebb tájain                                                       minden járható út hidakhoz vezet. [… Tovább]

                                              Arcaim                          Magamra nézni, és magamba, a tükröket magam elé tartva:   mutatják arcaim, álarcaim formáit; b?römbe égett ráncain utak megkövült lábnyomát,   réseit, ahogy az id? billen át kitárulkozásból lejtmenetbe,   az alkotás, a [… Tovább]

Nekem nincs torpanni békém, minden dombom mart, meredek. Soha nem hajlítnám magam, de vágyom, hogy legy?zzenek.   T?n?dve-tör?dve állok, partján rozsdaverte rétnek. Neked is szeretned kell, ha véletlen megszeretnélek.

Mondta a lány, ez egy hard kor, totál nem értettem akkor: ? fog felelni a kínér’, nem lesz telefon, se ímél, hogy miatta nézek bután egy ismeretlen n? után, hogy érte énbennem csend lesz. Jobb is szeretem, ha csendes a [… Tovább]

*     Ént lehelek ablakodra,   Rákaparom, mit lelkem felköhög, Hiába, a légy is halott, jégvirágok árnyékában elt?nök.   (nyissz-nyessz, didergek, két üvegközt felejtett)     Nem hallod, hogy felvonyítok,   Férfivakság, belebolondulva, Zúzmarás merevítőkön, pengethetsz kinyújtva.   (ding-dang, [… Tovább]